A tűzifa energetikai hasznosításával, illetve a tavasz óta érzékelhető piaci ellátási zavarokkal kapcsolatosan két írásunk jelent meg az elmúlt héten. Az első, egy átfogó helyzetelemzés, még a fakitermelések feltételeinek a veszélyhelyzetre tekintettel történő egyszerűsítéséről szóló kormányrendelet megjelenése előtt készült, a második pedig a megjelent kormányrendelet tényszerű ismertetése. A kormányzati intézkedések kapcsán érdemes az elsőként említett helyzetelemzésnek egy fontos részére ismét felhívni a figyelmet, mert a tűzifa iránti kereslet kielégítésének olyan alternatív lehetőségére utal, amely egyben egy régóta húzódó ágazati probléma rövid úton történő megoldását is jelenthetné.
A helyzetelemzés hivatkozott része arra hívja fel a figyelmet, hogy a magánerdők közel felében (egyes elemzések szerint még ennél is nagyobb hányadában) rendezetlenek a földhasználati, illetve erdőgazdálkodási viszonyok. Ez annak köszönhető, hogy a magánerdők közel három évtizeddel ezelőtti privatizációját követő – a termőföldek közül az erdők használati viszonyait illetően mindig egy kicsit szabályozatlan – időszakban a magukra hagyott tulajdonosok által az erdőgazdálkodás szervezeti kereteire kimódolt megoldások egy jelentős részéről kiderült, hogy meghaladta az idő, vagy már nem felel meg az érintettek érdekeinek. Mivel pedig a szabályozás még ma is bizonytalan – sőt, talán bizonytalanabb, mint valaha – a rendezetlenné vált magánerdők tulajdonosai nem képesek gondoskodni az erdővagyonuk hasznosításáról.
A helyzetelemzésnek a fakitermelések mennyiségi alakulását bemutató 2021. évi adatsora csak a magánerdőkre vonatkozóan a következőket mutatja. Az erdők éves folyónövedéke: 6,0 millió m3/év, az erdőtervi fakitermelései lehetőségek: 3,8 millió m3/év, a végrehajtott fakitermelések pedig: 2,3 millió m3/év. A magánerdők esetében tehát az átlagnál is jelentősebb különbség van a fakitermelési lehetőségek és a tényleges teljesítmények között. Az utóbbi, 2021. évre vonatkozó mennyiség egy részét ráadásul feltételezhetően azok a fakitermelések eredményezték, amelyeket az év végén kivezetett erdőgazdálkodási megbízási szerződések jogosultjai a működésük utolsó hónapjaiban még gyorsan beütemeztek. Feltételezhető továbbá, hogy a magán-erdőgazdálkodás fakitermelési teljesítményei 2022-ben érzékelhetően még alacsonyabbak, hiszen az említett erdőgazdálkodási megbízási szerződések kivezetésével a rendezetlen magánerdők aránya hozzávetőlegesen 20 %-al még tovább nőtt.
Az előbbiekkel arra szeretnénk rámutatni, hogy a fapiaci, többek között a tűzifa piacon megmutatkozó ellátási zavarok jelentős részben a magánerdők rendezetlenségére is visszavezethetőek. Ha pedig ez igaz, akkor a probléma megoldására ezen a területen is keresni kell a megoldásokat. Egyrészt azért, mert kézenfekvőbb, mint a hiányt tartósan csak az állami erdőkből kielégíteni, másrészt azért, mert az egyes faválasztékok megnövekedett keresletéből keletkező árbevételek nyilvánvalóan a magánszférában is hiányoznak majd (ne feledjük, az erdőfenntartás költségeire elsősorban a fakitermelések árbevételei biztosítják a fedezetet), harmadrészt pedig azért, mert ha az ellátási zavarok megszüntetésére irányuló állami beavatkozások legalább részben a magánerdők rendezetlenségének a felszámolására irányulnak, akkor annak egyben jelentős hosszú távú, strukturális fejlődést eredményező hatásai is lehetnek.
A magánerdők strukturális rendezetlenségéről, a szabályozási hiányosságokról és az állami intézkedési szükségességéről az elmúlt időszakban az alábbi helyen számos írást megjelentettünk. Az intézkedéseknek elsősorban két célt kellene szolgálniuk. Egyrészt a magánerdőknek a kétharmadán még mindig fennálló osztatlan közös tulajdon széles körben történő, bölcs, az erdőingatlanok számottevő elaprózódását nem eredményező megszüntetését, másrészt az erdőingatlanok hasznosítására, használatára vonatkozó, a magánerdők, az ágazat és az érintettek érdekeivel összhangban álló, illetve gördülékeny jogalkalmazást biztosító szabályozásnak a megteremtését. Egyik sem lehetetlen, talán nem is vagyunk olyan messze a megvalósításuktól, így az intézkedések eredményei akár már a 2023. évi tűzifa igény kielégítése során megmutatkozhatnak.
forrás: NAK / Szalai Károly
