Jelen dokumentum az Enrawell Consulting Kft. gondozásában, a Magyar Bútor és Faipari Szövetség megbízásából, a GINOP-5.3.5-18-2020-00180 kódszámú, „A bútoripar munkaerőpiaci kihívásainak kezelése” című projekt keretében megvalósuló interjús kutatást, valamint iparági céginformációs adatok elemzése alapján az ágazat főbb jellemzőt ismerteti.
A dokumentum célja, hogy bemutassa, a bútoripar szereplői hogyan látják az iparág magyarországi helyzetét, kiemelten az ágazati munkaerőpiac folyamatait és kihívásait.
Összegezve az elemzés eredményeit kijelenthető, hogy a magyar bútoripar több olyan erősséggel is rendelkezik, amelyekre érdemes a jövőben építeni: a rugalmasság, a kreativitás, a problémamegoldó képesség mind ilyenek. Ezek segíthetnek azon rések megtalálásában, amelyre fókuszálva a magyar cégek boldogulni tudnak az eddigi és az új piacokon is. Többen rámutattak az ágazaton belüli együttműködés meglétére, valamint arra, hogy rendelkezésre áll az a tudás, ami a továbblépéshez kell.
Az iparágra jellemző nemzetközi trendek eltérő módon és mértékben jelennek meg a hazai vállalkozásoknál. A fenntarthatóság egyre nagyobb hangsúlyt kap, amit az ágazat imázsának alakítására is igyekeznek felhasználni a döntéshozók. Az online értékesítés vagy a generációs marketing viszont kevéssé lényeges, de a geopolitikai változások, illetve a globalizálódó gazdaság kihívásai erőteljesen érintik a magyar bútoripart. Az erősödő verseny és a külföldi piacok elérhetősége sok magyar cég számra jelent lehetőséget és kihívást. Ebben a helyzetben örvendetes, hogy a hazai és az európai uniós források lehetővé tették a technológiai fejlesztést sok vállalkozásnál, így a lemaradás csökkent a piacvezetőkhöz képest.
A magyar bútoripari bérek hosszú ideje alacsonyabbak más ágazatok átlagkereseteinél, ez az elmúlt időszak béremelkedései ellenére jelenleg is így van. A megkérdezett vállalkozások számára a növekvő bérköltségek nem jelentettek ugyan problémát, ki tudták azt termelni, ugyanakkor nem minden iparági szereplőre igaz ez, miközben az is bizonytalanságot okoz, hogy nem tudni, meddig tolerálja a piac a bérköltségek és az alapanyagárak emelkedése miatti áremelkedéseket. Pedig a munkaerő megtartásához és vonzásához mindenképp szükség lenne akár további béremelésre is a jövőben.
Hiszen több, a kutatásban is felszínre került probléma kapcsolódik a munkaerő toborzásához, a munkaerő-utánpótláshoz: mind a nagyobb vállalkozásoknál, mind pedig a kisebb, családi tulajdonú cégeknél megfigyelhetők ezek. A problémákat egyrészt a képzés átalakításával igyekeznek orvosolni, de ennek csak hosszabb távon várhatók látható hatásai. Ráadásul nagy idő és energiabefektetést is igényel, például az oktatók felkészítése, szemléletének átalakítása terén. De a jövőben erre az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt kell fektetni, akár a cégek erőteljesebb bevonásával is, hiszen az interjúkból kiderült, hogy erre mutatkozik hajlandóság részükről.
A kisvállalkozások jellemző problémája a vállalatvezetés átadása is, mivel sokszor hiányzik az a fiatal, tettre kész generáció, akinek át lehetne adni a céget, aki tovább tudná azt fejleszteni. Ugyanakkor örvendetes, hogy a vállalkozási hajlandóság magas az iparágban, ami eltér a nemzetgazdaság egészében tapasztalható folyamatoktól. Ez hozzájárul a rugalmassághoz, de erősíti a fragmentált vállalkozás-szerkezetet is.
A munkaerőhiány mellett a másik jelentős probléma az alapanyagok árának emelkedése és elérhetőségük kiszámíthatatlansága. Ez elsősorban nem a vállalkozásokon múlik, hanem külső, járványügyi, geopolitikai és világpiaci folyamatok állnak a háttérben. Így amellett, hogy a stabil és fenntartható árszínvonalban reménykednek a piaci szereplők, alkalmazkodniuk is kell: az energiatakarékosság, az újrahasznosítás és a hulladékmentes termelés irányába kell minél inkább mozdulni. De ezek szerencsére hosszú távon is sikeresnek ígérkező stratégiáknak tűnnek, figyelembe véve a globális trendeket.
A jövőben a cél az exportképesség erősítése kell, hogy legyen, amiben kulcsszerepe van a tudásnak és a vállalkozókedvnek. Erősíteni kell a vállalati kultúrát és nagyobb hangsúlyt kell fektetni a formatervezésre is. Ennek már az oktatásban is nagy súlyt kell kapnia, ki kell használni például az EU-s oktatási programok (Erasmus) nyújtotta lehetőségeket a tapasztalatcserére, közös tananyagfejlesztésre, külföldi tanulmányutakra. Emellett a nemzetközi jelenlét koordinált és célzott erősítése, például nemzetközi vásárokon szintén hasznos lehet.
További probléma a hazai és a nemzetközi fogyasztói igények eltérése, ez visszavezethető a jövedelmi viszonyokra, vásárlóerőre. Az eltérés azt eredményezi, hogy termékszerkezetben, jövedelmezőségben és fejlesztési lehetőségekben is elkülönülnek a magyar és a nemzetközi piacra termelő vállalkozások. Egy koordinált marketingtevékenység ugyanakkor hozzájárulhatna, hogy közeledjenek a hazai és külföldi igények.
Az eredmények értelmezése kapcsán mindenképp figyelembe kell vennünk néhány körülményt. Ezek közül talán a legfontosabb az interjúkban is említett háborús helyzet, ami az alapanyag-ellátást, az energiaárakat, az árszínvonalat vagy a keresletet egyaránt befolyásolhatja. Jelenleg a háború hossza, valamint az Oroszország elleni szankciók időtartama és következményei nem jelezhetők előre, így komoly bizonytalansági tényezőt jelentenek. Különösen így van ez, ha figyelembe vesszük az emelkedő inflációt is. Azt is meg kell említenünk azonban, hogy a háború lehetőséget is teremthet a magyar vállalkozások piaci szerepének növelésére, amit jelez az is, hogy nőtt az érdeklődés a hazai termelési kapacitások iránt. Ezért érdemes lenne a válsághelyzetet az előrelépésre használnia az ágazat minél több szereplőjének, amit tudástranszferrel, kapcsolatépítéssel a döntéshozók és a szakmai érdekképviselet is segíteni tud.
Emellett azt is érdemes megemlítenünk, hogy mivel a nagy, tömeges igényeket kiszolgáló termelőkkel nem sikerült interjút készítenünk, így az ő nézőpontjuk nem jelenhetett meg a kutatásban. Ugyanakkor feltárásra kerülhetett a mikro-, kis- középvállalkozások, valamint az exportra termelők nézőpontja. Ilyen szempontból mindenképp értékesnek számítanak az interjúkban megfogalmazott meglátások, javaslatok, így azok felhasználhatóak a magyar bútoripari ágazat termelékenységének, exportképességének és versenyképességének erősítéséhez.
GINOP53518202000180_kutatasi_zarojelentes_FABUNIO_vegleges_0.pdf(2.55 MB)
forrás: FABUNIO
