A Faipari Tudományos Egyesület (FATE) által alapított díjakat a 2022 december 05-i közgyűlésen Prof. Dr. Boronkai László, Forró Máté, Kormos Ernő, Prof. Dr. Magoss Endre, Prof. Dr. Németh Róbert, Dr. Tóth Sándor László és Wilheim Gábor kapták.
Faipar fejlesztéséért emlékérmet kapott Wilheim Gábor (Kőszeg, 1954.10.05) a pályafutása során alkalmazott innovatív megoldások és magas minőségű termékek előállítása elismeréseként.
Egyetemi tanulmányait Drezdában, a Műszaki Egyetem faipari mérnöki karán végezte. 1977-ben a Kanizsa Bútorgyárban kezdett dolgozni, ahol a szakmai gyakorlat során a bútorgyártás minden részlegében egy hónapot töltött el. Ezt követően a műszaki fejlesztésen, beruházások operatív kivitelezésén dolgozott. 1979-ben egy évre a Berlini Bútoripari Kombinát kutatásfejlesztési osztályán alkalma nyílt a legmodernebb tervezési technikákat elsajátítani. Hazatérése után a Kanizsa Bútorgyár gyártmányfejlesztésén több éven át kárpitos és korpusz termékeket tervezett, később az osztály vezetését vette át. Ezt követően két éven át az összevont fejlesztési és technológiai osztályt vezette. 1988-tól a bútorgyár kereskedelmi igazgatója. 1989-ben részt vett a vállalat részleges privatizációjában, s a Kanizsa Trend Kft megalakulásakor annak ügyvezetője lett. Az ezt követő években egy kreatív és lojális menedzsment kialakításával sikeres fejlődést valósítottak meg a cégnél, az induló év 630 millió Ft-os árbevételét 11 milliárdra emelték, illetve az „Andante” márka bevezetésével sikeresen pozícionálták termékeiket a hazai és export piacokon. 2006-2008-ig a Steinhoff cégcsoport Kelet-Európai vállalatainak koordinációjáért felelt, mely során termelő és kereskedő cégek munkáját hangolta össze. 2008-2010-ig a Quattro Mobili üzletlánc vezetését vitte. 2010-ben önálló céget alapított, ennek keretében a cégcsoport európai bútorgyártó üzemeinek bőr beszerzési koordinációjával foglalkozott. 2015 és 2019 között ismét a Kanizsa Trend Kft ügyvezetője volt. Németül felsőfokon ír és beszél, angol tudása alapfokúnak tekinthető. A rendszerváltást követően a nagykanizsai „Kreatív Klub” elnökségi tagjaként a város szellemi közösségének gyarapodásán dolgoztak. Nagykanizsán az önkormányzat 2005-ben „Pro Urbe” díjjal tüntette ki. 2010-ben választották meg a Magyar Bútor és Faipari Szövetség elnökévé, melyet azóta is képvisel. 2021-ig a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara alelnöki tisztségét töltötte be. Munkásságát 2018-ban a „Nagykanizsa Iparfejlesztési Díjával”, 2021-ben „Életmű Díj” odaítélésével honorálták. A „DU” Német Diplomások Egyesületének felügyelőbizottsági tagja. Társtulajdonosa az 1999-ben alapított Kendlimajor Művészeti Galériának, ahol az elmúlt 25 évben 30 ország 120 művészének részvételével évente alkotótáborokat rendeznek, amatőr érdeklődőknek pedig kreatív kurzusokat tartanak.
Egyetemi tanulmányait Drezdában, a Műszaki Egyetem faipari mérnöki karán végezte. 1977-ben a Kanizsa Bútorgyárban kezdett dolgozni, ahol a szakmai gyakorlat során a bútorgyártás minden részlegében egy hónapot töltött el. Ezt követően a műszaki fejlesztésen, beruházások operatív kivitelezésén dolgozott. 1979-ben egy évre a Berlini Bútoripari Kombinát kutatásfejlesztési osztályán alkalma nyílt a legmodernebb tervezési technikákat elsajátítani. Hazatérése után a Kanizsa Bútorgyár gyártmányfejlesztésén több éven át kárpitos és korpusz termékeket tervezett, később az osztály vezetését vette át. Ezt követően két éven át az összevont fejlesztési és technológiai osztályt vezette. 1988-tól a bútorgyár kereskedelmi igazgatója. 1989-ben részt vett a vállalat részleges privatizációjában, s a Kanizsa Trend Kft megalakulásakor annak ügyvezetője lett. Az ezt követő években egy kreatív és lojális menedzsment kialakításával sikeres fejlődést valósítottak meg a cégnél, az induló év 630 millió Ft-os árbevételét 11 milliárdra emelték, illetve az „Andante” márka bevezetésével sikeresen pozícionálták termékeiket a hazai és export piacokon. 2006-2008-ig a Steinhoff cégcsoport Kelet-Európai vállalatainak koordinációjáért felelt, mely során termelő és kereskedő cégek munkáját hangolta össze. 2008-2010-ig a Quattro Mobili üzletlánc vezetését vitte. 2010-ben önálló céget alapított, ennek keretében a cégcsoport európai bútorgyártó üzemeinek bőr beszerzési koordinációjával foglalkozott. 2015 és 2019 között ismét a Kanizsa Trend Kft ügyvezetője volt. Németül felsőfokon ír és beszél, angol tudása alapfokúnak tekinthető. A rendszerváltást követően a nagykanizsai „Kreatív Klub” elnökségi tagjaként a város szellemi közösségének gyarapodásán dolgoztak. Nagykanizsán az önkormányzat 2005-ben „Pro Urbe” díjjal tüntette ki. 2010-ben választották meg a Magyar Bútor és Faipari Szövetség elnökévé, melyet azóta is képvisel. 2021-ig a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara alelnöki tisztségét töltötte be. Munkásságát 2018-ban a „Nagykanizsa Iparfejlesztési Díjával”, 2021-ben „Életmű Díj” odaítélésével honorálták. A „DU” Német Diplomások Egyesületének felügyelőbizottsági tagja. Társtulajdonosa az 1999-ben alapított Kendlimajor Művészeti Galériának, ahol az elmúlt 25 évben 30 ország 120 művészének részvételével évente alkotótáborokat rendeznek, amatőr érdeklődőknek pedig kreatív kurzusokat tartanak.Prof. Dr. Boronkai László (Sopron, 1939.06.07) gyémántdiplomás faipari mérnök Fáy Mihály életmű díjban részesült kiemelkedő szakmai-tudományos munkásságáért.
Alap- és középfokú iskoláit Sopronban végezte, majd 1957-ben beiratkozott az Erdőmérnöki Főiskola faipari szakára. Diplomáját 1962-ben kapta meg. A diploma megszerzése után 1962-1964 között az ÉM Épületasztalosipari Vállalat Ferencvárosi üzemében dolgozott, mint üzemszervező. Akkor indult az üzemben az alkatrészelemes konyhabútor gyártás. Az Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Géptani Tanszékére 1964-ben nevezték ki tanársegédnek. A tanszéken 1967-től adjunktusként, 1994-től docensként és 2000-től egyetemi tanárként dolgozott. 1995-töl 2001-ig a faipari Mérnöki Kar dékánja volt. Dékáni megbízatása alatt indult szakengedéllyel a karon az építész és formatervező művészeti, és a gazdaságinformatikai egyetemi szak, valamint Székelyudvarhelyen a kihelyezett faipari üzemmérnöki szak. 2005-ben nyugdíjazták, 2007-ben Professor Emeritus címmel tüntették ki.Oktatóként a Faipari Géptani Tanszék több tantárgyának (Gépelemek, Faipari Géptan, Légtechnika, Anyagszállítás) gyakorlatát és előadását tartotta. Tagja volt az Államvizsga Bizottságnak és az Egyetemi Tudományos Bizottságnak. Oktatási és kutatási tevékenysége mellett számos szakcikket, egyetemi jegyzetet és szakkönyvet jelentetett meg. Kutatási területe a faiparban alkalmazott légtechnika, melynek eredményei alapján 1979-ben egyetemi doktori, 1994-ben tudományos kandidátusi, 2000-ben habilitált doktori címet nyert.Szakmai közéleti tevékenységet a MTESZ Anyagmozgatási és Csomagolási Bizottságban, a Faipari Tudományos Egyesületben, valamint a Bútoripari Klaszterben végzett. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el, többek között Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapta meg 2006-ban.
Alap- és középfokú iskoláit Sopronban végezte, majd 1957-ben beiratkozott az Erdőmérnöki Főiskola faipari szakára. Diplomáját 1962-ben kapta meg. A diploma megszerzése után 1962-1964 között az ÉM Épületasztalosipari Vállalat Ferencvárosi üzemében dolgozott, mint üzemszervező. Akkor indult az üzemben az alkatrészelemes konyhabútor gyártás. Az Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Géptani Tanszékére 1964-ben nevezték ki tanársegédnek. A tanszéken 1967-től adjunktusként, 1994-től docensként és 2000-től egyetemi tanárként dolgozott. 1995-töl 2001-ig a faipari Mérnöki Kar dékánja volt. Dékáni megbízatása alatt indult szakengedéllyel a karon az építész és formatervező művészeti, és a gazdaságinformatikai egyetemi szak, valamint Székelyudvarhelyen a kihelyezett faipari üzemmérnöki szak. 2005-ben nyugdíjazták, 2007-ben Professor Emeritus címmel tüntették ki.Oktatóként a Faipari Géptani Tanszék több tantárgyának (Gépelemek, Faipari Géptan, Légtechnika, Anyagszállítás) gyakorlatát és előadását tartotta. Tagja volt az Államvizsga Bizottságnak és az Egyetemi Tudományos Bizottságnak. Oktatási és kutatási tevékenysége mellett számos szakcikket, egyetemi jegyzetet és szakkönyvet jelentetett meg. Kutatási területe a faiparban alkalmazott légtechnika, melynek eredményei alapján 1979-ben egyetemi doktori, 1994-ben tudományos kandidátusi, 2000-ben habilitált doktori címet nyert.Szakmai közéleti tevékenységet a MTESZ Anyagmozgatási és Csomagolási Bizottságban, a Faipari Tudományos Egyesületben, valamint a Bútoripari Klaszterben végzett. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el, többek között Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapta meg 2006-ban.Lugosi Armand díjat kapott Dr. Tóth Sándor László (Lenti, 1943.02.28) szakírói tevékenysége elismeréseként.
Dr. Tóth Sándor László okleveles faipari mérnöki diplomát szerzett, később a Soproni Egyetem címzetes egyetemi tanára lett. Hosszú és mozgalmas életútja során dolgozott a fűrésziparban, a bútorgyárban, az épületasztalos-iparban, a Fejlesztési Intézetben és volt minisztériumi alkalmazott is. Az időközben szerzett ismereteit, tapasztalatait mindenkor igyekezett megosztani a szakmával. Az 1970 és 2020 közötti 50 évben több, mint 300 nyomtatott és elektronikus publikációja látott napvilágot. Szakmai és tudományos előadásainak száma meghaladja a százat.A Faipari Tudományos Egyesületnek 1961 óta tagja, 1984 óta választott tisztségviselője és jelenleg is aktívan részt vesz az Egyesület munkájában elnökhelyettesi pozícióban. Megírta az Egyesület 1995 és 2015 közötti történetét. Számos szakmai kitüntetés tulajdonosa. Életfa emlékplakettjét 2013-ban a vidékfejlesztési minisztertől, aranydiplomáját 2017-ben a Soproni Egyetem rektorától vehette át.Feldolgozta a magyar faipar történetét. A fát, a fafeldolgozást népszerűsítő előadásokat tartott a MTESZ Tudomány-Technikatörténeti Ankétjain. Legtöbb írása a „Faipar”, a „Magyar Asztalos”, a „Magyar Mezőgazdaság” ERFA mellékletében, valamint a „Fatáj-online” hírforrásban jelent meg. Jelentősebb cikksorozatai: A faipar története; A fa, a fafeldolgozás egyes művészeti alkotásokban; Középkori faoltárok és alkotóik a történelmi Magyarországon; Albertfalva asztalossága és faipara. 2009 és 2021 között 15 emlékfüzetet (kismonográfiát) írt a faiparos szakma nagyjairól, amelyek a Faipari Tudományos Egyesület kiadásában jelentek meg. Életútja során gyűjtött és megjelentetett anyagai, írásai alapján őt tartják a faipar krónikásának. A fafeldolgozás történetét a kezdetektől napjainkig 3 önálló könyvében mutatja be: „A fafeldolgozás 1945 előtt” (1999), „A fafeldolgozás 1945 után (1946-2000)” (2000), valamint „A fafeldolgozás. Szemelvények” (2022) címmel.
Dr. Tóth Sándor László okleveles faipari mérnöki diplomát szerzett, később a Soproni Egyetem címzetes egyetemi tanára lett. Hosszú és mozgalmas életútja során dolgozott a fűrésziparban, a bútorgyárban, az épületasztalos-iparban, a Fejlesztési Intézetben és volt minisztériumi alkalmazott is. Az időközben szerzett ismereteit, tapasztalatait mindenkor igyekezett megosztani a szakmával. Az 1970 és 2020 közötti 50 évben több, mint 300 nyomtatott és elektronikus publikációja látott napvilágot. Szakmai és tudományos előadásainak száma meghaladja a százat.A Faipari Tudományos Egyesületnek 1961 óta tagja, 1984 óta választott tisztségviselője és jelenleg is aktívan részt vesz az Egyesület munkájában elnökhelyettesi pozícióban. Megírta az Egyesület 1995 és 2015 közötti történetét. Számos szakmai kitüntetés tulajdonosa. Életfa emlékplakettjét 2013-ban a vidékfejlesztési minisztertől, aranydiplomáját 2017-ben a Soproni Egyetem rektorától vehette át.Feldolgozta a magyar faipar történetét. A fát, a fafeldolgozást népszerűsítő előadásokat tartott a MTESZ Tudomány-Technikatörténeti Ankétjain. Legtöbb írása a „Faipar”, a „Magyar Asztalos”, a „Magyar Mezőgazdaság” ERFA mellékletében, valamint a „Fatáj-online” hírforrásban jelent meg. Jelentősebb cikksorozatai: A faipar története; A fa, a fafeldolgozás egyes művészeti alkotásokban; Középkori faoltárok és alkotóik a történelmi Magyarországon; Albertfalva asztalossága és faipara. 2009 és 2021 között 15 emlékfüzetet (kismonográfiát) írt a faiparos szakma nagyjairól, amelyek a Faipari Tudományos Egyesület kiadásában jelentek meg. Életútja során gyűjtött és megjelentetett anyagai, írásai alapján őt tartják a faipar krónikásának. A fafeldolgozás történetét a kezdetektől napjainkig 3 önálló könyvében mutatja be: „A fafeldolgozás 1945 előtt” (1999), „A fafeldolgozás 1945 után (1946-2000)” (2000), valamint „A fafeldolgozás. Szemelvények” (2022) címmel. Lugosi Armand díjat adományozott tudományos publikációs aktivitása méltánylására a FATE Prof. Dr. Magoss Endre (Mátészalka, 1967.11.07) részére.
Nős, két kislány édesapja. Középiskolai tanulmányait a Baross László Mezőgazdasági Szakkézépiskolában, Mátészalkán folytatta, itt szerzett állattartó telepi gépész végzettséget 1986-ban.1992-ben az Erdészeti és faipari Egyetemen okleveles faipari mérnöki, majd 2013-ban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karán alkalmazott munkavédelmi szakmérnöki oklevelet szerzett.Tudományos fokozatát (PhD) 2000-ben a Nyugat-Magyarországi Egyetem Cziráki József Faanyagtudomány és Technológiák Doktori Iskolájában szerezte.Három évtizede a Soproni Egyetem és jogelődjei oktatója, ahol 2019-től egyetemi tanárként a Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karnak a Faipari és Műszaki Intézetében dolgozik, 2018-tól a kar dékánja.Kutatásai a fa forgácsolási elméletéhez és a por-forgács elszívásához kötődnek, melyek a szisztematikus kutatások eredményeképpen többek között négy angol nyelvű szakkönyvben kerültek összefoglalásra.
Nős, két kislány édesapja. Középiskolai tanulmányait a Baross László Mezőgazdasági Szakkézépiskolában, Mátészalkán folytatta, itt szerzett állattartó telepi gépész végzettséget 1986-ban.1992-ben az Erdészeti és faipari Egyetemen okleveles faipari mérnöki, majd 2013-ban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karán alkalmazott munkavédelmi szakmérnöki oklevelet szerzett.Tudományos fokozatát (PhD) 2000-ben a Nyugat-Magyarországi Egyetem Cziráki József Faanyagtudomány és Technológiák Doktori Iskolájában szerezte.Három évtizede a Soproni Egyetem és jogelődjei oktatója, ahol 2019-től egyetemi tanárként a Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karnak a Faipari és Műszaki Intézetében dolgozik, 2018-tól a kar dékánja.Kutatásai a fa forgácsolási elméletéhez és a por-forgács elszívásához kötődnek, melyek a szisztematikus kutatások eredményeképpen többek között négy angol nyelvű szakkönyvben kerültek összefoglalásra.Kormos Ernőnek (Bősárkány, 1938.02.23) a FATE Örökös tag címet adományozott szakmai és társadalmi szervezetekben végzett több évtizedes kimagasló munkásságáért.
Kormos Ernő a Sopronban végzett első faipari mérnökök egyike. Életútja szorosan kapcsolódik a Veszprémi Faárugyárnak a Balaton Bútorgyárrá fejlesztéséhez, a cég hazai és nemzetközi elismertségéhez.A fiatal, sportszerető Ernőnek a Videoton Rádiótechnikai Gyárban töltött évek után a Veszprém belvárosában lévő Szigeti József Faárugyárban indult valódi életútja, majd mint a Balaton Bútorgyár Rt. első vezetője vonult nyugdíjba. Ez idő alatt vált a kis fagyártmányüzemből határozott profilú, technikailag és gazdaságilag erős középüzem, szék- és asztalgyár. Irányítása alatt a cég a skandináv technológiát megvalósító ülőbútor gyártás úttörője, az együttműködő designerek által megálmodott hazai alapanyagból készülő, hajlított-rétegelt elemekből felépülő ülőbútorok ismert és elismert gyártójává vált az országban és külföldön egyaránt.Kormos Ernő vezetésével a Balaton Bútorgyár saját útját járva építette ki jól gyümölcsöző kapcsolatát a Veszprémi Erdőgazdasággal, alakította ki saját termelési profilját, növelte termelését, telepítette ki Veszprém belvárosából a gyárat, korszerűsítette európai színvonalúra a gyártást. Más bútorgyártókkal együtt működve bútorozta be skandináv típusú és hazai tervezésű ülőbútoraival a közintézményeket, a hazai és külföldi szállodákat. 1998-ban, 60 évesen, munkaszerződése lejártával vonult nyugdíjba, adta át a stafétabotot kereskedelmi helyettesének, Pauer Anna faipari mérnöknek. Kapcsolata nem szakadt meg a céggel; 2003-ig az igazgatóság elnöke, majd 2007-ig a vezérigazgató tanácsadója volt. Egyúttal 1992 és 2000 között a norvég-magyar közös vállalat, a Norba Kft. ügyvezetője is volt.Fiatalkorában aktív sportoló, majd a sport- és szakmai egyesületeket kedvelő és támogató személy. Kortársai, partnerei által az úriembernek tartott Kormos Ernőt a szakmában elért eredményei, emberi magatartása teszik alkalmassá a Faipari Tudományos Egyesület örökös tagjává választására.
Kormos Ernő a Sopronban végzett első faipari mérnökök egyike. Életútja szorosan kapcsolódik a Veszprémi Faárugyárnak a Balaton Bútorgyárrá fejlesztéséhez, a cég hazai és nemzetközi elismertségéhez.A fiatal, sportszerető Ernőnek a Videoton Rádiótechnikai Gyárban töltött évek után a Veszprém belvárosában lévő Szigeti József Faárugyárban indult valódi életútja, majd mint a Balaton Bútorgyár Rt. első vezetője vonult nyugdíjba. Ez idő alatt vált a kis fagyártmányüzemből határozott profilú, technikailag és gazdaságilag erős középüzem, szék- és asztalgyár. Irányítása alatt a cég a skandináv technológiát megvalósító ülőbútor gyártás úttörője, az együttműködő designerek által megálmodott hazai alapanyagból készülő, hajlított-rétegelt elemekből felépülő ülőbútorok ismert és elismert gyártójává vált az országban és külföldön egyaránt.Kormos Ernő vezetésével a Balaton Bútorgyár saját útját járva építette ki jól gyümölcsöző kapcsolatát a Veszprémi Erdőgazdasággal, alakította ki saját termelési profilját, növelte termelését, telepítette ki Veszprém belvárosából a gyárat, korszerűsítette európai színvonalúra a gyártást. Más bútorgyártókkal együtt működve bútorozta be skandináv típusú és hazai tervezésű ülőbútoraival a közintézményeket, a hazai és külföldi szállodákat. 1998-ban, 60 évesen, munkaszerződése lejártával vonult nyugdíjba, adta át a stafétabotot kereskedelmi helyettesének, Pauer Anna faipari mérnöknek. Kapcsolata nem szakadt meg a céggel; 2003-ig az igazgatóság elnöke, majd 2007-ig a vezérigazgató tanácsadója volt. Egyúttal 1992 és 2000 között a norvég-magyar közös vállalat, a Norba Kft. ügyvezetője is volt.Fiatalkorában aktív sportoló, majd a sport- és szakmai egyesületeket kedvelő és támogató személy. Kortársai, partnerei által az úriembernek tartott Kormos Ernőt a szakmában elért eredményei, emberi magatartása teszik alkalmassá a Faipari Tudományos Egyesület örökös tagjává választására.Szabó Dénes díjjal jutalmazta a Faipari Tudományos Egyesület Forró Máté (1990) szakoktatói tevékenységét.
Már 10 éves korától fafaragás óra keretin belül hamar megszerette a fával való foglalkozást. Édesapukája Tetőfedő-Bádogos mesterként dolgozott. Máté nagyon szeretett az építkezések helyszínein sertepertélni. A középiskolai tanulmányait 2005-2010 között a Gödi Piarista Szakközép iskolában folytatta, ahol érettségi bizonyítványt és ács szakmát szerzett. 2011-ben felvételt nyert a Nyugat-magyarországi Egyetem Simonyi Károly Karára, ahol BSc faipari mérnöki diplomát szerzett. Legnagyobb hatással az építéstani és tartószerkezeti tantárgyak voltak rá. Számos, az ács szakmához tartozó statikai tartószerkezeti, tervezési ismeretre tett szert, a további tanulmányai során, ahol 2017-ben okleveles faipari mérnök lett faszerkezet-tervező szakirányon. 2016-ban eközben ácsmesteri címet szerzett. 2019-ben tetőfedő szakmunkás bizonyítványát is megkapta, majd 2020-ban a faipari mérnöktanári diplomáját is megkapta a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai karán.Az egyetemi évek alatt sokat dolgozott az ács szakmában. Számos jegyzetet és reform szakami anyagot kezdett el készíteni a jövő ácsai számára. Az egyetemi évek alatt megismerkedett Dr. Hantos Zoltánnal, akitől átvéve a stafétabotot a nemzetközi ácsversenyek ács szakértője, felkészítő tanára lett. 2018-ban az EuroSkills Budapesti versenyén az általa felkészített versenyző, Piltman Gábor a 3. helyezést érte el. Ugyanebben az évben az európai ácsszövetség által megrendezett Timber Construction European Championship versenyén Tuboly János 8. helyezést ért el. 2016-2018 között a gödi Piarista Szakiskolában volt ács elméleti oktató és versenyfelkészítő. 2018-tól a győri Gábor László Építő és Faipari Szakiskola vezető ács tetőfedő oktatója. Többször volt a Biberach-i Holzbau ácsképző központban, hogy a legmodernem gyakorlati és elméleti oktatási anyagokat megismerje, melyeket azóta próbál beintegrálni a magyar szakképzésbe. Idén 5. alkalommal rendezte meg az ács építő tábort a győri Szécsényi István Egyetem Építesz Karával.Az utóbbi években számos verseny elmaradt, de 2022-ben a Forró Máté által felkészített ács versenyző, Lampert Benedek a Kölni rendezésű Timber Construction European Championship versenyén a „main competition” kategóriában 6. helyezést ért el. Lampert Benedek volt az első magyar ács versenyző, aki a legnehezebb versenyszámba kvalifikálta magát. Ugyanebben az évben rendezték meg a szakmák olimpiáját, a Worldskills versenyt. Az ács és asztalos szakmák versenyének Basel adott otthont, ahol Lampert Benedek szintén színvonalasan helyt állt a világ legjobb fiatal ács versenyzői között. Forró Máté 2019 óta a Tetőépítők Országos Egyesületének tiszteletbeli tagja és 2022 óta az ÉMSZ tagja is. Számos szakmai lapban rendszeresen publikál, ahol a faipart és az általa képviselt ács szakma színvonalát és népszerűségét kívánja öregbíteni.
Már 10 éves korától fafaragás óra keretin belül hamar megszerette a fával való foglalkozást. Édesapukája Tetőfedő-Bádogos mesterként dolgozott. Máté nagyon szeretett az építkezések helyszínein sertepertélni. A középiskolai tanulmányait 2005-2010 között a Gödi Piarista Szakközép iskolában folytatta, ahol érettségi bizonyítványt és ács szakmát szerzett. 2011-ben felvételt nyert a Nyugat-magyarországi Egyetem Simonyi Károly Karára, ahol BSc faipari mérnöki diplomát szerzett. Legnagyobb hatással az építéstani és tartószerkezeti tantárgyak voltak rá. Számos, az ács szakmához tartozó statikai tartószerkezeti, tervezési ismeretre tett szert, a további tanulmányai során, ahol 2017-ben okleveles faipari mérnök lett faszerkezet-tervező szakirányon. 2016-ban eközben ácsmesteri címet szerzett. 2019-ben tetőfedő szakmunkás bizonyítványát is megkapta, majd 2020-ban a faipari mérnöktanári diplomáját is megkapta a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai karán.Az egyetemi évek alatt sokat dolgozott az ács szakmában. Számos jegyzetet és reform szakami anyagot kezdett el készíteni a jövő ácsai számára. Az egyetemi évek alatt megismerkedett Dr. Hantos Zoltánnal, akitől átvéve a stafétabotot a nemzetközi ácsversenyek ács szakértője, felkészítő tanára lett. 2018-ban az EuroSkills Budapesti versenyén az általa felkészített versenyző, Piltman Gábor a 3. helyezést érte el. Ugyanebben az évben az európai ácsszövetség által megrendezett Timber Construction European Championship versenyén Tuboly János 8. helyezést ért el. 2016-2018 között a gödi Piarista Szakiskolában volt ács elméleti oktató és versenyfelkészítő. 2018-tól a győri Gábor László Építő és Faipari Szakiskola vezető ács tetőfedő oktatója. Többször volt a Biberach-i Holzbau ácsképző központban, hogy a legmodernem gyakorlati és elméleti oktatási anyagokat megismerje, melyeket azóta próbál beintegrálni a magyar szakképzésbe. Idén 5. alkalommal rendezte meg az ács építő tábort a győri Szécsényi István Egyetem Építesz Karával.Az utóbbi években számos verseny elmaradt, de 2022-ben a Forró Máté által felkészített ács versenyző, Lampert Benedek a Kölni rendezésű Timber Construction European Championship versenyén a „main competition” kategóriában 6. helyezést ért el. Lampert Benedek volt az első magyar ács versenyző, aki a legnehezebb versenyszámba kvalifikálta magát. Ugyanebben az évben rendezték meg a szakmák olimpiáját, a Worldskills versenyt. Az ács és asztalos szakmák versenyének Basel adott otthont, ahol Lampert Benedek szintén színvonalasan helyt állt a világ legjobb fiatal ács versenyzői között. Forró Máté 2019 óta a Tetőépítők Országos Egyesületének tiszteletbeli tagja és 2022 óta az ÉMSZ tagja is. Számos szakmai lapban rendszeresen publikál, ahol a faipart és az általa képviselt ács szakma színvonalát és népszerűségét kívánja öregbíteni.Szabó Dénes díjat kapott Prof. Dr. Németh Róbert (Sopron, 1971.05.09) a faipari felsőoktatásban végzett kimagasló munkájáért.
Okleveles faipari mérnöki diplomáját 1994-ben szerezte a Soproni Egyetemen. Ettől kezdve a Faipari Mérnöki Karon végez oktató és kutató munkát. PhD-fokozatát 2003-ban szerezte ugyanitt az anyagtudományok és technológiák témakörben. 2003-tól docens, 2013-tól egyetemi tanár. 2011-től a Faanyagtudományi Intézet igazgatója volt, 2012-2015 között a Simonyi Károly Kar külügyi és kutatási dékánhelyetteseként, majd a Nyugat-magyarországi Egyetem rektorhelyetteseként tevékenykedett. Jelenleg a Cziráki József Faanyagtudomány és Technológiák Doktori Iskola vezetője, valamint a FATE elnöke. Saját egyetemén kívül rendszeresen oktat német és angol nyelven (Georg-August Universität Göttingen, Prágai Élettudományok Egyeteme, Poznani Élettudományok Egyeteme, Brnoi Mendel Egyetem).Elismerések, kitüntetések:2003 Békésy György Posztdoktori Ösztöndíj2004 „Nyugat-magyarországi Egyetem Kiváló Oktatója” kitüntetés2010 Lugosi Armand Díj (Faipari Tudományos Egyesület)2012 „Nyugat-magyarországi Egyetem Kiváló Kutatója” kitüntetés2012 Kiemelkedően eredményes Kari TDK-konzulensi tevékenység elismerő oklevél2019 A faanyagtudományok fejlesztésének elismerése kitüntetés (Mendel University in Brno).Számos hazai projekt (OTKA, OMFB, NKFP, GOP) és EU-s projekt (CRAFT, EU7, ERASMUS) témavezetője, több nemzetközi szakmai szervezetnek is tagja.Sok díjazott TDK-dolgozat témavezetője volt az elmúlt évtizedekben. Vezetésével 3 fő szerzett PhD fokozatot. Főbb kutatási területeit (lombos fafajok anyagjellemzői, faanyagok hidrotermikus kezelése, faanyagok módosítása (termikus, vegyi), faminőség, ültetvényes fafajok, faanyagok szorpciós tulajdonságai, faanyagok permeabilitása, faanyagok szárítása) oktatja is. Szerkesztőbizottsági tagja 4 külföldi tudományos folyóiratnak. Tudományos közleményeinek száma 389 db, erre kapott hivatkozások száma 816 db.
Okleveles faipari mérnöki diplomáját 1994-ben szerezte a Soproni Egyetemen. Ettől kezdve a Faipari Mérnöki Karon végez oktató és kutató munkát. PhD-fokozatát 2003-ban szerezte ugyanitt az anyagtudományok és technológiák témakörben. 2003-tól docens, 2013-tól egyetemi tanár. 2011-től a Faanyagtudományi Intézet igazgatója volt, 2012-2015 között a Simonyi Károly Kar külügyi és kutatási dékánhelyetteseként, majd a Nyugat-magyarországi Egyetem rektorhelyetteseként tevékenykedett. Jelenleg a Cziráki József Faanyagtudomány és Technológiák Doktori Iskola vezetője, valamint a FATE elnöke. Saját egyetemén kívül rendszeresen oktat német és angol nyelven (Georg-August Universität Göttingen, Prágai Élettudományok Egyeteme, Poznani Élettudományok Egyeteme, Brnoi Mendel Egyetem).Elismerések, kitüntetések:2003 Békésy György Posztdoktori Ösztöndíj2004 „Nyugat-magyarországi Egyetem Kiváló Oktatója” kitüntetés2010 Lugosi Armand Díj (Faipari Tudományos Egyesület)2012 „Nyugat-magyarországi Egyetem Kiváló Kutatója” kitüntetés2012 Kiemelkedően eredményes Kari TDK-konzulensi tevékenység elismerő oklevél2019 A faanyagtudományok fejlesztésének elismerése kitüntetés (Mendel University in Brno).Számos hazai projekt (OTKA, OMFB, NKFP, GOP) és EU-s projekt (CRAFT, EU7, ERASMUS) témavezetője, több nemzetközi szakmai szervezetnek is tagja.Sok díjazott TDK-dolgozat témavezetője volt az elmúlt évtizedekben. Vezetésével 3 fő szerzett PhD fokozatot. Főbb kutatási területeit (lombos fafajok anyagjellemzői, faanyagok hidrotermikus kezelése, faanyagok módosítása (termikus, vegyi), faminőség, ültetvényes fafajok, faanyagok szorpciós tulajdonságai, faanyagok permeabilitása, faanyagok szárítása) oktatja is. Szerkesztőbizottsági tagja 4 külföldi tudományos folyóiratnak. Tudományos közleményeinek száma 389 db, erre kapott hivatkozások száma 816 db.forrás: FATE
