A városi zöldfelületekre gyakran dekorációként tekintünk, pedig azok jóval többek annál: gazdasági tényezők. Lisszabonban például a városi fák fenntartásába fektetett minden egyes dollár 4,5-szörösen térül meg. A Zaragozát körülvevő zöld gyűrű évente átlagosan 9 millió eurónyi ökológiai szolgáltatás nyújt a helyieknek, az egykori német acélváros, Essen zöldítéséből fakadó haszon pedig majdnem 50 millió euróra rúg.
Ez a gazdasági értelemben is mérhető érték többek között abból fakad, hogy a zöld felületek hűsítik a betondzsungelt, segítik a villámárvizek megelőzését, javítják a levegőminőséget, csökkentik a zajt és még a városi élővilágnak is életteret nyújtanak. Fontos szerepet játszanak a lakosság mentális és fizikai egészségének javításában, csökkentik a stresszt, a hőség okozta elhalálozást, és így közvetetten az egészségügyi költségek mérsékléséhez is hozzájárulnak. Mindezen előnyök élvezéséhez azonban a hazai városokban is újra kell gondolnunk a térhasználatot és okosabban kell terveznünk.
A klímaváltozás miatt egyre gyarapodó hőhullámok, valamint a városi hősziget hatás következtében egyre többször válnak forró katlanná városaink, ahogy azt megtapasztalhattuk ezen a nyáron is. De az állandósult rossz levegő, zaj, stressz és a mozgáshiányos, gyakran elszigetelt életmód is krónikus „városi problémáknak” számítanak, és egészségügyi kutatások szerint nagyban hozzájárulnak számos légzőszervi, szív- és érrendszeri megbetegedés, az elhízás, a cukorbetegség, továbbá a szorongás és depresszió kialakulásához.
Egyre több tanulmány igazolja, hogy a természetalapú megoldásokkal – mint például a parkok, városi fák, esőkertek, méhlegelők, zöld tetők és homlokzatok – és okosabb várostervezéssel mindezek a problémák enyhíthetők és a lakók életminősége jelentősen javítható.
Városi fák: jóval többet adnak vissza, mint amennyibe kerülnek
Egy lisszaboni esettanulmány becslése szerint a városi fák fenntartásába fektetett minden egyes dollár 4,5 dollár nettó gazdasági hasznot hoz a városlakóknak.
Mindez a fák által nyújtott számtalan szolgáltatásnak és pozitív hatásnak köszönhető, mint például a levegő minőségének javítása, a szén-dioxid megkötése, a csapadékvíz lefolyásának lassítása, az épületek hűtés-igényének csökkentése révén az energia-költségek mérséklése és a közelükben levő ingatlanértékek emelkedése. Ugyanez a költség-haszon arány az amerikai Charlotte városában 3,3, míg Berkeley-ben 1,4.
Ezek közül a lakók pénztárcáján közvetlenül is érezhető jótékony hatás, hogy a városi növényzet által hűtött környezetnek köszönhetően az épületekben kevesebbet kell költeni légkondicionálásra. Széleskörben dokumentált jelenség az is, hogy a városi zöld övezetek környezetében az ingatlanok felértékelődnek.
A városi zöld-kék infrastruktúra gazdasági értékére vonatkozó becslések szerint Zaragozában a városi zöld gyűrű évente átlagosan 9 millió eurónyi ökológiai szolgáltatás nyújt a helyieknek, míg a Toulouse városát átszelő Garonne folyó partjának rehabilitálásával nyert természetközeli környezet közel 30 millió eurónyit. Essen városában az egykori acélgyár és a hozzátartozó ipari hulladélgyűjtő területét parkosították be, amelynek értékét évi 48 millió euróra becslik.
Költséghatékonyan enyhítik a forróságot és tompítják a felhőszakadások hatását
Köztudott, hogy a növényzet párologtatás révén hűti környezetét. Például egy kifejlett tölgyfa napi 400 liter vizet képes felvenni és elpárologtatni, amivel intenzív hűtő hatást fejt ki. Ezért a városi növényzet nagy segítségünkre van a hőstressz enyhítésében az egyre forrósodó városokban.
Bécsben például egyre több állandó és ideiglenes „hűsölő utcát” hoznak létre, hogy a forró napokon is ki lehessen menni a szabadba felfrissülni. Ezeket a helyeket a nagyobb növényborítású utcákon vagy tereken jelölték ki, ahol több az árnyék, világosabb az aszfalt, van elég ülőhely, és emellett ivókutakat és párakapukat is telepítettek. Ezeket az utcákat elzárják az autóforgalom elől, tilos a várakozás és a parkolás is, így találkozási pontként és rendezvények tartására is alkalmasak.
Az így kialakított hűsölő utcákban akár öt fokkal is sikerült csökkenteni a hőmérsékletet.
A városi kék-zöld infrastruktúra, mint például az esőkertek, zöld tetők, szikkasztó árkok és víztározó tavak, nemcsak a hőség mérséklésében játszanak fontos szerepet, de a csapadék visszatartásával és a lefolyás csillapításával a villámárvizek megelőzését is segítik. Egy-egy felhőszakadás vagy heves zivatar idején kulcsfontosságú, hogy a víz ne egyszerre zúduljon le a burkolt felületekről, hisz az a csatornahálózat túlterhelődéséhez és így villámárvízhez vezethet, ami Budapesten is egyre gyakoribb probléma.
Az ország jelentős részén a talaj típusa és a talajvízszint megengedi a víz hatékony beszivárgását, ezért a szikkasztás lehet az elsődleges, és egyben legköltséghatékonyabb megoldás a csapadékvíz visszatartására. A beszivárgás elősegítésével a talajvízkészletek is megfelelő utánpótláshoz jutnak. Emellett, ha a többlet vizet eltározzuk felszíni vagy felszín alatti tárolókban, az később jól jöhet a száraz időszakban.
Jobb egészségben és tovább élnek a városlakók parkok közelében
A zöld felületek nemcsak komfortos városklímával kedveznek nekünk, de az Egészségügyi Világszervezet összegző jelentése szerint pozitívan hatnak a lakosok fizikai és mentális egészségére, csökkentik a stresszt, a zajt és a hőség, valamint a légúti, szív- és érrendszeri betegségek okozta elhalálozást, javítják a levegőminőséget és a társas interakciókhoz is kitűnő teret biztosítanak.
Kutatások igazolták, hogy a városi zöldterületek elérhetősége nemcsak a fizikai aktivitás valószínűségét, hanem gyakoriságát is pozitívan befolyásolja, és a parkok közelsége alacsonyabb arányú elhízással is társul. Ezzel összhangban azt is megállapították, hogy ha több zöld hely áll rendelkezésre, azzal a városlakók aktívabb életmódra ösztönözhetők. Ezenkívül a parkok terápiás terekként is használhatók rehabilitációs gyakorlatokhoz, például koszorúér-betegségben és a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők számára.
Statisztikák szerint a városokban nagyobb a mentális egészségügyi problémákkal küzdők aránya a vidéki népességhez képest: a magányosság, elszigeteltség és stressz mellett a városlakók között közel 40%-kal nagyobb a depresszió veszélye, és 20%-kal több a szorongásé. Ugyanakkor kutatók azt is kimutatták, hogy a városi természetben töltött idő segít a mentális problémák kezelésében, a figyelem és a hangulat javításában, valamint a stresszes életesemények leküzdésében is.
Ebben nagy szerepet játszhat az, hogy jellemzően valamilyen fizikai tevékenységhez (pl. sport) és/vagy társas interakcióhoz köthető a parkokban eltöltött idő. Ezek a helyek egyben a társasági életet is felpezsdítik, így gyógyírként szolgálnak a fokozódó társadalmi elszigeteltségre, ami különösen fontos az idősebb népességcsoportok számára. Érdekes módon néhány tanulmány azt találta, hogy a társadalmi tényezők, mint például szomszédság, szorosabb kapcsolatban állnak a városi parkok használatának gyakoriságával, mint a parkok fizikai jellemzői. Sőt, egy Tokióban végzett tanulmány szerint azok az idős lakosok, akik a nagyvárosban sétálásra alkalmas parkok közelében laknak, tovább élnek életkortól, nemtől, családi állapottól, és társadalmi-gazdasági helyzettől függetlenül.
Emellett a terhes nőkre is jó hatással van a lakóhely környékén levő zöld terület, ami a baba fejlődésében (nagyobb súly és fejméret) volt kimutatható négy spanyolországi városban. Számos amerikai városban pedig a biztonságérzet javulásáról és a fegyveres bűncselekmények visszaeséséről számoltak be, miután az üresen álló városi telkeket parkosították.
Mindezek tetejébe, az emberi egészség és jól-lét javításával közvetetten az egészségügyi költségek csökkentéséhez is hozzájárulnak a városi zöld felületek.
Lenne hely a zöldnek, de újra kell gondolni a térhasználatot
Sok nagyvárosban, így Budapesten is az átmenő forgalom uralja az utcákat, vagyis a városi tér használatát az a cél dominálja, hogy egy autós minél gyorsabban eljusson A-ból B-be. Ahhoz, hogy a városokat egészségesebbé és élhetőbbé tegyük, szemléletváltásra van szükség, a helyi lakók igényeit, jól-létét kellene előtérbe helyezni:
az autókra szabott városi környezet helyett ember- és klímabarát tervezésre van szükség, amelynek szerves része a zöld-kék infrastruktúra.
Egyre több város ismeri fel a természetalapú megoldásoknak a fontosságát, és igyekeznek a városi térhasználatot újragondolni. Az autóforgalom csillapításával és a mikromobilitás előnyben részesítésével nemcsak a városi zaj és üvegházgáz-kibocsátások csökkenthetők, de a levegőminőség is lényegesen javítható, ahogy azt a COVID-19 járvány alatti kényszerű forgalomcsökkenés is jól érzékeltette. Számos külföldi és hazai példa mutatja, hogy az infrastruktúra akár már egészen minimális átalakításával sokkal több teret biztosíthatunk a zöld felületeknek és gyalogosoknak.
Európa-szerte egyre több város (pl. London, Madrid, Párizs) alakít ki alacsony- vagy zéróemissziós zónákat, ahova bizonyos környezeti besorolás alá tartozó autók nem hajthatnak be, vagy csak díj ellenében. Az Európai Unió pedig 2035-től teljesen betiltaná az új benzin és dízel hajtású autók értékesítését, így ösztönözve az elektromos autókra való átállást.
A forgalomcsillapítás másik érdekes példája a néhány háztömböt magába foglaló ún. „szuperblokk” létrehozása, melyen belül a gyalogosokra és biciklisekre optimalizálják a közlekedést, és csak az ott lakók, a különböző mentőegységek és a szemétszállítók hajthatnak be ide. A kellemesebb klímáért pedig amit csak lehet, kizöldítenek és különböző árnyékolási megoldásokat is alkalmaznak. Az állandó forgalmi zajt és a rossz levegőt így az élettel teli közterek, utcák váltják fel, és az ott lakók nagyobb biztonságban érezhetik magukat.
2016-ban Barcelonában alakították ki az első szuperblokkot, és azóta külföldön is átvették ezt a koncepciót, legutóbb Bécs jelentette be erre vonatkozó terveit. Budapesten Újlipótvárosban van erre irányuló civil kezdeményezés.
Borítókép: Nerea Martí Sesarino – Unsplash
forrás: másfélfok
