Életének 98. évében, 2022. január 11-én távozott közülünk az a munkatárs, aki végzése óta végig egyetlen munkahelyen, a Soproni Egyetemen dolgozott.
Gencsi László professzor 1924. november 3-án született Nyírböszörményben, a M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karára 1943-ban iratkozott be. A háborús helyzet miatt ún. listázásra kényszerült, ezért diplomáját csak 1949-ben vehette át.
Már hallgató korában kitűnt érdeklődése a növénytan iránt, nem véletlen hát, hogy az akkori Növénytani Tanszék messzeföldön híres vezetője, Fehér Dániel professzor maga mellé vette. Kezdetben sok és sokféle tantárgy elsősorban gyakorlatainak tartását kapta feladatul, majd érdeklődése egyre jobban a növényanatómia és növényélettan irányába fordult, miközben az oktatói ranglétrán fokozatosan kapaszkodott fölfelé.
1975-ben vette át a Növénytani Tanszék vezetését, amelyet nyugdíjazásáig, 1988-ig látott el. Közben – egy rövidebb ideig – a Termőhelyismerettani Tanszék vezetői feladatai is rá hárultak. Nem hallgathatjuk el, hogy tanszékvezetői időszakában sajátosan nyugodt munkahelyi légkört teremtett, sohasem éreztette főnöki szerepkörét, így a takarítónőtől az akadémiai doktorig mindenki egyaránt tisztelte, koránál és rangidősségénél fogva egyszerűen csak Papának nevezte. Ez a tanszéki kollegiális légkör az, amely az akkori munkatársak nyugdíjazás utáni összetartásában még napjainkban is megmutatkozik, s amely akár mintaként is szolgálhat az utódok számára.
Gencsi professzor szakmai tevékenységét két tankönyv fémjelzi. 1980-ban jelent meg az Erdészeti növénytan I. kötete, amelyben a növényszervezettani és a növényélettani ismereteket foglatja össze. 1992-ben pedig Vancsura Rudolf tanszéki munkatársával a II. kötetet, a Dendrológiát jelentették meg, amelyben ő a faanatómia részt írta. Ezek a könyvek ma és még bizonyára hosszú ideig alapműként szolgálnak.
Bár az 1989. év végével ő maga kérte a nyugdíjazását, a tanszékétől továbbra sem szakadt el. Egy jó ideig rendszeresen bejárt, rendezte oktatással és kutatással kapcsolatos anyagait, még nagytanulmányutakra is eljött velünk, de aztán fokozatosan elmaradt. Viszont az egykori Növénytani Tanszék évről-évre rendszeresen megrendezett összejövetelein, a kollégák névnapjain, születésnapjain, kitüntetések alkalmával rendezett ünnepléseken, vagy a tanszéki karácsonyokon ismételten találkozhattunk vele. Csak az utóbbi két évben kellett már őt nélkülöznünk, gyengülő teste miatt csak otthonában látogathattuk.
Számos kitüntetésben volt része, 2002-ben a „honoris causa” díszdoktori címet, 2014-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje illetve az Életfa Emlékplakett Arany fokozata elismerést is megkapta.
Gencsi László professzor halálával egy olyan oktatót veszítettünk, aki a Selmecről való áttelepülés utáni Fehér Dániel időszakot mintegy háromnegyed évszázadon át kötötte össze a mával.
E kapocs kioldódásával valami a Növénytani Tanszék életében is megszakadt.
Bartha Dénes, SOE
