A Bizottság Környezetügyi Igazgatóságának jelentése az erdőirtás és erdőpusztulás kockázatairól kizárja a legtöbb erdőgazdálkodási intézkedést, beleértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket is.
Az EUSTAFOR sajtóanyaga [1]
Az erdőirtásról és erdőpusztulásról szóló COM ENVI-jelentés kompromisszumos módosításainak legutóbbi elérhető változata azt javasolja, hogy az erdőátalakítást az erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz hasonló összefüggésben vegyék fel a rendelet hatálya alá. Ez a javaslat jelentősen kiszélesíti a rendelet hatályát az erdészeti szakértőkkel folytatott előzetes, szükséges konzultációk nélkül, így az erdőgazdálkodási intézkedések többségének jelentős kizárását kockáztatja. Ha az erdőátalakítást e javaslat eredményeként ugyanúgy értelmezik, mint az ökoszisztéma-átalakítást[2], a rendelet akadályozni fogja a szükséges erdőgazdálkodási gyakorlatokat, beleértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást is. Emellett a rendelet az erdőgazdálkodás szabályozásának és korlátozásának eszközévé válik, ami aláássa a tagállamok jogi rendelkezéseit, és ellentétes a szubszidiaritás és az arányosság elvével[3].
“Az erdei ökoszisztémák összetételének, szerkezetének és funkciójának megváltoztatása gyakran alapvető fontosságú ahhoz, hogy az erdők ellenállóvá váljanak az éghajlatváltozással szemben. Az ilyen intézkedéseket gondosan megtervezik a helyi körülmények és a tudományos ajánlások alapján. Lehetővé teszik az állományátalakítás folyamatát, amely számos tagállami erdészeti politikai célkitűzésbe beágyazottan szerepel. Ha ezt a javaslatot elfogadják, az erdők éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása szinte lehetetlenné válik, a fenntartható erdőgazdálkodás pedig a múlt fogalmává válik” – figyelmeztet Piotr Borkowski, az EUSTAFOR ügyvezető igazgatója.
Sajnálatos, hogy az erdőpusztulás meghatározására vonatkozó eredeti COM ENVI javaslat[4] helyébe egy alternatív javaslat[5] lépett, amely túl általános és sok értelmezési lehetőséget hagy. Az idő megjelölése nélkül ugyanis az erdőkbe történő szinte bármilyen emberi beavatkozás degradációnak tekinthető, ami egyértelműen helytelen. Az olyan erdőgazdálkodási műveletek, mint a fakitermelés, csak egy lépést jelentenek a fenntartható erdőgazdálkodás teljes ciklusában. Rövid távon ezek a műveletek az említett mutatók csökkenését okozhatják, de az erdőterületek hosszú távon helyreállnak és nem degradálódnak.
Pozitívumként az EUSTAFOR megjegyzi, hogy a harmadik fél által végzett kötelező ellenőrzésekről lemondtak, és ezt a szerepet a nemzeti hatóságokra bízták.
Mivel a rendelet hatálya meglehetősen széles, és az érintett ágazatok eltérő körülmények között működnek, az EUSTAFOR úgy véli, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó árucikkeket különböző iránymutatásokon keresztül kell kezelni. A rendelet összefüggésében az erdészet – amelynek legfontosabb terméke a fa – a bevezetett irányítási rendszerek, az adatok hozzáférhetősége, valamint a nyomon követési és ellenőrzési rendszerek tekintetében nagyban különbözik a többi ágazattól. Ezért a kiindulópont is más. Az iránymutatásoknak a lehető legnagyobb mértékben a meglévő eszközökre, például az EUTR-ben szereplő eszközökre és a már meglévő nemzeti erdészeti jogszabályokra kell támaszkodniuk.
Az EUSTAFOR meglehetősen problematikusnak tartja azt a javaslatot, hogy a Bizottság felhatalmazást kapjon arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a poligonok mint a földrajzi helymeghatározás egyetlen eszközének előírására, ha a parcellák elérnek egy bizonyos méretet. Sajnálatosan ez a követelés az erdészeti szakértőkkel való megfelelő konzultáció nélkül történik a módszertan kidolgozását, megvalósíthatóságát és az egyes érintett ágazatokban tapasztalható esetleges hiányosságokat illetően. Továbbá a geolokáció és a távérzékelés nem helyettesítheti a terepi adatok és a helyi kormányzás rendszerkövetelményeivel együtt bevezetett gazdálkodási gyakorlatok elemzését, mielőtt következtetéseket vonnának le.
Az EUSTAFOR elengedhetetlennek tartja a tagállamok szakértőinek és az erdészeti kutatásoknak a bevonását a meghirdetett iránymutatások meghatározásába. Ezt a szerepet nem szabad kizárólag az Európai Bizottságra ruházni. Az EUSTAFOR mélységesen sajnálja, hogy a kompromisszumos módosításokban szereplő egyes javaslatok a fenntarthatóság és az erdőgazdálkodás multifunkcionalitásának téves felfogásán alapulnak. Reméljük, hogy az Európai Parlament képviselőit arra ösztönözhetjük, hogy ismerjék fel és távolítsák el ezeket a hiányosságokat a javaslatból. Az uniós politikáknak a fenntartható és többfunkciós erdőgazdálkodás előmozdítására kell törekedniük világszerte, és nem szabad szűk keresztmetszetet teremteniük a megvalósítás útjába.
Lábjegyzetek:
[1] A jelen dokumentumban szereplő bármely kijelentés a rendelkezésre álló legjobb szakmai tapasztalatot tükrözi, és nem feltétlenül tükrözi az egyes tagszervezetek politikai elkötelezettségét. [2] (1a) “ökoszisztéma-átalakítás”: egy természetes ökoszisztéma más földhasználatra való átváltása vagy egy természetes ökoszisztéma fajösszetételének, szerkezetének vagy funkciójának megváltozása; ide tartozik a súlyos degradáció vagy olyan gazdálkodási gyakorlatok bevezetése, amelyek az ökoszisztéma fajösszetételének, szerkezetének vagy funkciójának jelentős és tartós változását eredményezik; [3] https://www.europarl.europa.eu/factsheets/en/sheet/7/zasada-pomocniczosci [4] (6) “erdőpusztulás”: olyan fakitermelési műveletek, amelyek nem fenntarthatóak, és amelyek az erdei ökoszisztémák biológiai vagy gazdasági termelékenységének és összetettségének visszafordíthatatlan csökkenését vagy elvesztését okozzák, ami hosszú távon az erdőből származó előnyök – beleértve a fát, a biológiai sokféleséget és más termékeket vagy szolgáltatásokat – teljes kínálatának csökkenését eredményezi; és amikor a fakitermelést követően az erdőterület nem újul meg ültetéssel vagy természetes regenerációval, ami az erdőterület általános csökkenéséhez vezet; [5] (6) “erdő és más természetes ökoszisztémák degradációja”: az erdők és más fás területek és más természetes ökoszisztémák biológiai vagy gazdasági termelékenységének és komplexitásának csökkenése vagy elvesztése, amely érinti fajösszetételüket, szerkezetüket vagy működésüket, függetlenül attól, hogy azt közvetlenül az ember okozta-e vagy sem; ide tartozik az erdők, más fás területek vagy más természetes ökoszisztémák illegális kiaknázása, valamint olyan gazdálkodási gyakorlatok alkalmazása, amelyek jelentős vagy tartós hatást gyakorolnak a biológiai sokféleség fenntartására vagy az ökoszisztéma szolgáltatások nyújtására való képességükre.A CEPI sajtóanyaga
Az Európai Parlament ENVI bizottságának mai (2022-07-12) szavazása jó jele annak, hogy az EU komolyan veszi az erdőirtás és az illegális fakitermelés jelentette fenyegetést. A javasolt szövegben szereplő néhány meghatározás azonban ellentétes a nemzetközi megállapodásokkal és az európai papíriparnak az erdőirtás elleni küzdelemben szerzett tapasztalataival.
A fenntartható erdőgazdálkodás az európai cellulóz- és papíripar “szűz” nyersanyagbeszerzésének egyik alapelve. Az, hogy nem használunk fel többet, mint amennyit a természet nyújtani tud, biztosítja, hogy az erdők továbbra is betölthessék környezeti, társadalmi és gazdasági funkcióikat. A globális erdőirtás aggasztó tendenciái, amelyek általában a fától eltérő nyersanyagok miatt következnek be, negatívan hatnak az erdei termékek, köztük a papír megítélésére. Ezért a cellulóz- és papíripar teljes mértékben támogatja az erdőirtás elleni arányos és hatékony intézkedéseket világszerte.
Az európai papíripar már az EU faanyagrendeletének 2010-es elfogadása előtt is évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik a faanyag beszerzése során alkalmazott kellő gondossággal, az illegális fakitermelés elleni nemzetközi és uniós jogszabályoknak megfelelően. Az erdőirtás fogalmának az ENVI bizottság által javasolt meghatározása azonban nincs összhangban a FAO iránymutatásával, amelyen ez a tapasztalat alapul, és amelyet korábban az Európai Bizottság és a Tanács is fontosnak tartott. Fennáll a veszélye annak, hogy a javasolt fogalommeghatározást nehéz lenne nemzetközi szinten alkalmazni.
Az ENVI bizottság által javasolt másik meghatározás, az erdőpusztulás fogalmának meghatározása azzal a kockázattal jár, hogy jogbizonytalanságba sodorja a gazdasági szereplőket, mivel azt többféleképpen is lehet értelmezni. A degradáció javasolt fogalma nehezen mérhető, és potenciálisan bármilyen, az erdőkbe történő emberi beavatkozást magában foglalhat. Ez magában foglalja azokat is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az erdők alkalmazkodni tudjanak az éghajlatváltozás kihívásaihoz. Az elsődleges erdők degradációjára és az egyéb fás területek ültetvényerdőkké történő átalakítására való összpontosítás könnyebben megvalósítható lenne, és előnye lenne, hogy az erdőpusztulást hatékonyan a forrásnál lehetne megcélozni. Az erdőirtás meghatározása az ENVI által ma megszavazott formában az uniós jogi kereten belül is következetlenségeket okozna. A LULUCF-rendelet értelmében, amely a CO₂-eltávolítást és -kibocsátást szabályozza, az ültetvényerdők erdőterületnek minősülnek, míg az ENVI javaslata szerint ez nem így lenne.
El kell ismerni a harmadik féltől származó tanúsítási rendszerek szerepét is. A piaci alapú erdészeti tanúsítás történelmileg kulcsszerepet játszott a fenntartható erdőgazdálkodás biztosításában és előmozdításában, valamint az illegális fakitermelés elleni küzdelemben.
Végezetül az ENVI bizottság foglalkozott az erdőirtási szabályok termékenkénti alkalmazásának következetességével, és különösen a nyomtatott termékek bevonásával, ami a Cepi régi kérése. Ez az egyik legpozitívabb jel a szavazásból. Ha a plenáris szavazás és a Tanáccsal folytatott tárgyalások során megerősítik, ez végre bezárná az EU faanyagrendeletének egyik kiskapuját, és megakadályozná, hogy a nyomtatott könyvek és más, illegálisan kitermelt fából készült papírra nyomtatott termékek behozatala révén megkerüljék a törvényt.
