Franciaországban az állami erdőkezelő (ONF) és a magán erdőgazdálkodói kör egyaránt egyre aggasztóbb mértékben kénytelen szembesülni a klímaváltozás következményeivel, ezek között elsősorban a lucfenyő és a bükk alkotta erdők visszafordíthatatlan és gyors pusztulásával, az egyes fajok életterének szűkülésével, sőt adott termőhelyen teljes megszűnésével.
![](https://fataj.hu/wp-content/uploads/2021/10/onf.jpg)
Míg azonban a magán erdőgazdálkodók kénytelenek minden lehetséges módon a néhány évtizedes távlatban is jövedelmet termelő erdőgazdálkodásra fókuszálni, az állami erdőkezelő „megengedheti magának”, hogy sok 30-50 éves (vagy még hosszabb) idősíkon is tervezzen és ezen is működő megoldásokat kutasson. Rendkívül komoly problémát jelent a működőnek tűnő megoldások elfogadtatásában, hogy az számos termőhelyen elkerülhetetlennek látja a fafajváltást, szerencsésebb esetben legalább országos szinten őshonosnak mondott fajokkal, ám szélsőségesen rossz termőhelyi körülmények között akár idegenhonos fajjal, ez pedig a természetvédelmi szervezetek – és az általuk befolyásolt, laikus közvélemény jelentős része – számára jelenleg még elfogadhatatlan. Így rendkívül komoly energiát emészt föl a „tájékoztatás”, a sokszor szélmalomharcnak tűnő küzdelem, miközben az erdők állapota olyan ütemben romlik, hogy egyre inkább drasztikus beavatkozásokra van szükség, amihez nem lehet elegendő forrást hozzárendelni.
A megoldások keresésében számos területen igen komoly szakmai együttműködésre látunk lehetőséget, így többek között szaporítóanyag cseréjében (amire már vannak jó példák magyar-francia relációban), ezek között a francia fél komoly lehetőséget lát a magyarországi hő- és vízstresszt jobban tűrő erdeifenyő magforrások tesztelésében, valamint egyes termőhelyeken a magyarországi származású kocsánytalan tölggyel, molyhos tölggyel, csertölggyel felújításokban, de akár a magyar tölgy is felmerült mint lehetséges jövőbeni megoldás. Magyar szempontból komoly szakmai tapasztalatok meríthetők azokból a felújítási kísérletekből, amelyeket az ONF a Balaty és a Quartier állami erdőbirtokon állított be, teljesen lepusztult és ezért tarra vágott lucosok, valamint szerkezetátalakítással érintett rontott erdők kapcsán. Jobb termőhelyeken még mindig perspektivikus faj lehet a duglászfenyő, de már Észak-Franciaországban is vizsgálják a korzikai és a calábriai feketefenyőben rejlő lehetőségeket, egyre hangsúlyosabban kerül szóba az atlaszcédrus, Közép-Franciaországban a Délnyugat-Franciaországban őshonos tengerpari fenyő (Pinus pinaster), a lombosfafajok közül pedig a magyar tölgy, a molyhos tölgy, és a csertölgy. Mára egyértelműen bebizonyosodott az is, hogy nem folytatható tovább a korábbi, kevés, de viszonylag nagy (10-15 ha) erdőrészleteken folyó munka, ellenkezőleg, egyszerre és mindenütt jelen kell lenni a területen, ahol folyamatosan pontszerű beavatkozásokat kell végezni (0,5-1 ha).
![](https://fataj.hu/wp-content/uploads/2021/10/cnpf-logos_sites_internet_2_2.jpg)
A járványügyi helyzet miatti korlátozások okán többszöri kényszerű halasztás után szeptember 27-30. között sikeresen megvalósult a TDF által finanszírozott, a „Két- és háromoldalú együttműködés építése a fenntartható erdőgazdálkodás területén” c. projekt utolsó, még függőben lévő programpontja, amire Borovics Attila, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének főigazgatója utazott ki.
![](https://fataj.hu/wp-content/uploads/2021/10/erti_logo_hirek.png)
A kiutazás programja a következőképpen alakult:
2021. szeptember 28. Szakmai megbeszélés és terepi program Jean-Charles Bastien-nel (INRAE), Éric Sevrine-nel (CNPF), valamint Erwin Ulrich-hal (ONF).
[INRAE – Nemzeti Mezőgazdasági és Agrár-környezetgazdálkodási Kutatóintézet – www.inrae.fr
CNPF – Francia Magánerdőgazdálkodók Országos Szövetsége – www.cnpf.fr
ONF – Francia Állami Erdőkezelő – www.onf.fr ]
2021. szeptember 29. Terepi program az ONF Auvergne-Rhône-Alpes régiót lefedő egységének szervezésében a Balaty és a Quartier állami erdőbirtokokban, Puy-de-Dôme megye északi részén.
2021. szeptember 30. Az ONF szervezésében terepprogram a compiègne-i erdőben (14 ezer hektáros állami erdőbirtok).
A három nap alatt számos alkalommal elhangzott, hogy Közép- és Északkelet-Franciaországban – középhegységi, domb- és síkvidéki területeken egyaránt – az elmúlt tíz évben rendkívül markáns változás figyelhető meg a csapadék éves eloszlásában, ami számos termőhelyen az egyik alapvető oka az erdők egyre gyorsabb pusztulásának. Míg ugyanis korábban az éves csapadék többé-kevésbé egyenletesen oszlott meg az év egyes hónapjai között és a nyári (június-szeptember) időszakban is alapvetően elegendő mennyiségű eső esett ahhoz, hogy az erdők komolyabb stressz nélkül éljék meg a legintenzívebb vegetációs időszakot, mára ez teljesen megváltozott. A csapadék elsősorban ősszel és télen hullik, a nyári hónapok kifejezetten aszályossá váltak, ez pedig a középhőmérséklet egyre jelentősebb emelkedésével együtt (és sok esetben súlyosbítva a kedvezőtlen talajadottságokkal) azt eredményezi, hogy az erdészeti fafajok (és mások sem) találják meg a „komfortzónájukat”, élettani szempontból meggyengülnek és nem tudnak ellenállni a biotikus stresszfaktoroknak, visszafordíthatatlanul pusztulni kezdenek. Erre legszemléletesebb példa a lucállományok rendkívül gyors elhalása, a bükkösökben és kocsányos tölgyesekben tapasztalható, helyenként (pl. Compiègne, Hardt-erdő) riasztó méretű pusztulás.
![](https://fataj.hu/wp-content/uploads/2021/10/inrae-vector-logo.png)
Az INRAE orléans-i kutató közreműködésével ezért több olyan projekt, fejlesztés is zajlott (BIOCLIMSOL, és ennek mobilapplikációja, a Foreccast), amik az erdészetet segítik a klímaváltozáshoz alkalmazkodásban. Ezek az erdészeknek igyekeznek olyan döntéstámogató eszközöket adni, amikkel 50-100 éves távlatban is modellezhető a klíma adott termőhelyen változása és tervezhető a genotípus- és szükség esetén a fajváltás, valamint a szerkezet-átalakítás.
Az ESPERENSE Network már olyan hálózat, ami a jövőben használható erdészeti fajok kísérleti rendszerét takarja, olyan új fajokat vizsgál, amik a francia erdőgazdálkodásban ma még egyáltalán vagy csak alig ismertek, ám a klímaváltozás fényében nagy valószínűséggel már a közeljövőben elengedhetetlen lesz az egyre nagyobb területen telepítésük. A rendszer az ország teljes területét lefedi és három, más-más célt szolgáló kísérletiparcella-típust takar:
- eliminációs ültetvény, azaz egyfajta szelekciós kísérlet, ami azt vizsgálja, hogy adott termőhelyi körülmények mellett mely fajok találják meg az életföltételeiket és melyek nem (azaz „eliminálódnak”, kiesnek a vizsgálatból),
- „ilôt d’avenir”, azaz „jövősziget”, itt a cél az adott területen sikerrel termeszthető új fajokkal olyan erdőrészletek kialakítása, amik már a néhány évtizeddel későbbi erdőállományokat modellezik,
- „magatartás-vizsgálat”, ahol azt tesztelik, milyen tulajdonságokat mutatnak az adott fajok a kérdéses termőhelyen, hogyan illeszthetők be a klasszikus erdőgazdálkodási rendszerekbe (különösen nagy hangsúllyal vizsgálva az esetleges özönnövény-jelleget).
A klímaváltozás és az egyes – köztük potenciálisan új – fajok kapcsolatát vizsgálja a ClimEssences4 projekt, ezzel összefüggésben Jean-Charles Bastien (INRAE) és Erwin Ulrich (ONF) kifejtette, meglátásuk szerint az atlaszcédrus (Cedrus atlantica) mind jobban fölértékelődik a francia erdőgazdálkodás szemében. Úgy tűnik ugyanis, hogy a változó klíma mellett egyre inkább érdemes vele erdészeti fajként is számolni – emiatt pedig kifejezetten érdeklődnek a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének cédrus magtermő ültetvénye iránt.
![](https://fataj.hu/wp-content/uploads/2021/10/Atlas_Cedar_Cedrus_atlantica_Glauca_Needles_3008px-1024x681.jpg)
Látható az is, hogy az egyre újabb és újabb társadalmi elvárások mind jobban ellehetetlenítik az egykorú állományokra alapozott, monospecifikus erdők létesítését és művelését (aminek részét képezi a tarvágás), ezért Franciaországban is egyre inkább az a tendencia, hogy az állami erdőgazdálkodók fokozatosan átállnak az elegyes erdőkre, mégpedig örökerdő művelésmódban. Ennek azonban számos korlátja van. A legnagyobb talán a munkaerő hiánya, az ilyen erdők művelését ugyanis nem lehet olyan szinten gépesíteni, mint pl. egy fenyő- vagy akácültetvényét. A telepítések során rendkívül komoly problémát jelent az aljnövényzet kezelése, ami hatalmas konkurenciát jelent a lassan növekvő csemetéknek, ám az uniós jogszabályok szigorodása miatt ma már nem lehet ellene vegyszeresen védekezni, a mechanikai eljárás pedig nem csak költséges, hanem sok faj esetében kifejezetten kontraproduktív (pl. vadszeder, kései meggy).
Mindezek „visszaköszöntek” a Balaty és a Quartier állami erdőbirtokokon lévő erdőrészletekben és fölújítás alatt álló parcellákon tett terepi látogatás során, ahol a kényszerből tarvágással letermelt lucosok, valamint rosszul kezelt erdők helyén a legnehezebb az újratelepítés, de nem sokkal könnyebb a föladat a korábban a közeli bányavállalat által minden szakmaiságot nélkülözően hasznosított, közel ötven éve fölhagyott, elsősorban tölgy vagy tölgy és bükk elegye dominálta erdőrészletekben sem. Ez utóbbiaknál ugyanis nagyon nehéz a természetes fölújítást megvalósítani, mivel a bükk még megtalálja az életföltételeit, ezért az újulatban dominál a tölgy fölött, ám már a jelenlegi klimatikus adatok is világosan mutatják, hogy nem szabad bükkel felújítani. A 600-700 mm éves csapadék mellett a ’60-as és ’70-es években telepített bükk-, tölgy-, lucállományok pusztulnak, sőt a duglászfenyő is egyre kevésbé találja meg az életfeltételeit.
![](https://fataj.hu/wp-content/uploads/2021/10/onf-balaty-w1200-768x1024.jpg)
A Párizstól északkeletre lévő compiègne-i erdőben az ONF 2008-ban teljes körű állomány-állapotfölmérést végzett, amit 2020-ban megismételtek – a két fölmérés eredményeit összehasonlítva rendkívül aggasztó kép jelent meg a szakemberek előtt, ugyanis bizonyított lett a pusztuló folyamatok túlsúlya. Veszélybe került a védett erdőrészletként kezelt, emberi beavatkozástól mentes, 400 évesnél idősebb tölgyekkel bíró, mintegy 120 hektáros területen lévő állomány, és csak valamivel kevésbé jobb a 200-250 éves bükkök állapota. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fapusztulások nyomán megnyíló lékekben jobb termőhelyen a bükk, kevésbé jó esetében a juhar újul föl intenzíven (ami 20-25 cm törzsátmérő elérése után szintén elpusztul), a tölgy emberi beavatkozás nélkül már képtelen a fölújulásra, noha pontosan ez a faj a legértékesebb. A helyzet annyira aggasztó, hogy a 2013-ban indult legutolsó, 20 éves üzemterv teljes elhagyását kezdeményezte az ONF 2017-ben a szakmai felügyeletet ellátó minisztériumnál, mivel egyértelműen látszott, hogy olyan klímakatasztrófa sújtja az erdőket, ami azonnali kríziskezelést igényel. A tárca elfogadta a szakmai érveket és fölkérte az ONF-et egy 10 éves válságterv kidolgozására és megvalósítására, amiben nem a korábbi „tervgazdálkodás” köszön vissza, hanem elveket és lehetőségeket fogalmaznak meg. A döntés a mindenkori erdőgazdálkodó kezében van, aki a korábbinál sokkal nagyobb szabadságot kapott és mindig az aktuális helyzet fényében dönthet arról, milyen beavatkozást tart a legcélravezetőbbnek. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy nem folytatható tovább a korábbi, kevés, de viszonylag nagy (10-15 ha) erdőrészleteken folyó munka, ellenkezőleg, egyszerre és mindenütt jelen kell lenni a területen, ahol folyamatosan pontszerű beavatkozásokat kell végezni (0,5-1 ha). Ugyan csak két éve, de megszűnt az a kötöttség, hogy a fölújításoknál csak helyi származású szaporítóanyag használható, lehet távolabbról, a jövőbeni klímának megfeleltethető termőhelyről származó növényanyagot használni, sőt, a fajváltás is lehetséges (bükk, kocsányos tölgy helyett kocsánytalan tölgy, csertölgy, sőt magyar tölgy (Quercus frainetto) is használható). A területen az erdeifenyő még megtalálja az életföltételeit, a luc már „a múlté”, egyre határozottabb elképzelések vannak a korzikai és calábria-i feketefenyő telepítéséről is.
![](https://fataj.hu/wp-content/uploads/2021/10/onf-compiegne-w1600-1024x576.jpg)
Az út rendkívül sokoldalú terepi információhoz, gyakorlati tapasztalathoz segítette hozzá a kiutazót. Ezek közül ki kell emelni a szaporítóanyag-cseréjében és erdőművelési kísérletek eredményeinek összevetésében rejlő lehetőségeket, a partnerek részéről konkrét igény merült föl a csertölgy és az erdeifenyő szaporítóanyaga iránt. A látogatás során a francia partnerek részéről kifejezett kéréseként fogalmazódott meg egy vagy több, gyakorló szakembereknek – és akár magán erdőgazdálkodóknak – szervezendő magyarországi tanulmányút igénye is, ami(k)re ideális esetben az elkövetkezendő fél-egy évben kerülhet sor.
forrás: Somogyi Norbert – Magyarország Párizsi Nagykövetsége