A fekete dió-közönséges dió-hibridek (Juglans x intermedia) fájának jövőbeni, elsősorban bútoripari felhasználása jelentős mértékben függ attól, miként lehet ezt technológiai oldalról megalapozottá tenni és az ipart felkészíteni ennek az egyébként sok szempontból értékes faanyagnak a valorizálására.
Ez is egy olyan téma, ami a magyar és a francia faiparimérnök-képzést folytató intézményeket összekapcsolhatja, sőt igen komoly lehetőségek rejlenek a kétoldalú oktatási és kutatási együttműködések többoldalú, valamelyik partnerhez kötődő külföldi intézmény bevonásával történő bővítésében, ugyanúgy, ahogy az olyan ipari szereplőkkel történő kapcsolatépítésben, amik mindkét országban jelen vannak. Ezt segítheti a párizsi magyar nagykövetség által kezdeményezett és a Külgazdasági és Külügyminisztérium Tudománydiplomáciai Főosztályának támogatásával megvalósított, „Természetes dió-fajhibridek faipari használatának előmozdítása a fenntartható erdőgazdálkodás és a klímaváltozás összefüggés-rendszerében” c. projekt is, amin magyar részről két kutató, Pásztory Zoltán (SOE FMKK) és Cseke Klára (SOE ERTI) vett részt. Szakmai programjuk egyik elemeként és a párizsi magyar nagykövetség szervezésében ellátogattak Nantes-ba, ahol találkoztak az École Supérieure de Bois (ESB) főigazgatójával, Arnaud Godevin-nel és az intézmény nemzetközi és mecénási kapcsolati igazgatójával, Antoine Lebeau-val.
A találkozó egyik témája az ESB és a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar (SOE FMKK) közötti kapcsolatok szorosabbá tétele volt, hiszen a két intézmény között jelenleg is van érvényes együttműködési megállapodás, ám a kapcsolatok inkább sporadikus jellegűek, eseti hallgatói vagy oktatói mobilitásra korlátozódnak. Az ESB jelenleg egy másik magyar szereplővel, a Hello Wood Stúdióval vesz részt egy ERASMUS-projektben több más külföldi – többek között lengyel – partnerrel. Ahogy Arnaud Godevin megjegyezte, a tavaly befogadott projekt előkészítésekor a Hello Wood portfóliójának részét képező, a fára alapozott mikro-architektúra ragadta meg a figyelmüket, a három évre tervezett együttműködésben a folyamatos tapasztalatcsere, valamint a diákmobilitás lesz a meghatározó.
A Soproni Egyetemmel való kapcsolatos szorosabbá tételében Godevin szerint komoly szerepet kaphat a működési modellekkel kapcsolatos tapasztalatcsere is, aminek apropóját a SOE közelmúltban bekövetkezett modellváltása jelentheti. Az ESB igazgatója kifejtette, ellentétben a Franciaországban az egyetemi reform keretében létrejött „giga-egyetemekkel”, a nantes-i – és a hozzá hasonló profilú és méretű intézmények sokkal jobban igyekeznek megfelelni az ipari igényeknek, mint a nagy egyetemek, azoknál nagyságrendekkel rugalmasabbak. Viszont finanszírozási modelljük sajátosságai miatt (is) arra kényszerülnek, hogy a lehető legszorosabb kapcsolatot alakítsák ki az ipari partnerekkel, részben ezzel függ össze, hogy a közelmúltban megépült a kampuszon az ipar igényeit kiszolgáló technológiai és innovációs platformot befogadó csarnok (ehhez hasonló működik a Grande Est régióban található Épinal-ban, a CRITTBOIS-ban 2018 decemberében TDF-támogatással a Soproni Egyetemről Bejó László tett látogatást). Godevin komoly együttműködési potenciált lát a SOE számára az ESB és a Bordeaux Sciences Agro partnerségében folyó, kettős diplomát adó képzésbe való bekapcsolódásban is, amit alátámaszt az is, hogy Aquitaine régióban viszonylag szűk földrajzi közelségben a faipar szinte minden szereplője (papíripar, épületfa, bútor) megtalálható, valamint ott működik a kifejezetten faiparra épülő Xylofutur versenyképességi pólus.
Antoine Lebeau szerint örömteli lenne, ha a mostani látogatást követően a két intézmény kapcsolatai intenzívebbé válnának, nem csak az oktatói és hallgatói mobilitás terén, hanem a kutatásban is. Ahogy az elmúlt hónapokban ez Franciaországban szinte minden faipari fórumon, úgy itt is elhangzott, hogy a faipar egyik legnagyobb problémája az, hogy nem tudja kellőképpen valorizálni az országban hatalmas mennyiségben rendelkezésre álló lombosfa-állományból kikerülő faanyagot. Ennek oka az, hogy az ipar elsősorban fenyő fűrészárut keres, erre vannak kidolgozott gyártási és építőipari fölhasználási technológiák, ezzel dolgoznak a mérnöki irodák, ám a francia tűlevelű erdők messze nem képesek ezt az igényt kielégíteni, így importra van szükség, ez pedig jellemzően késztermék-importot jelent. Az intelligens és fönntartható, hosszú távra szóló megoldás ebben a helyzetben azonban nem az, hogy tűlevelű erdőket telepítünk, hiszen ez ellen szólnak a klímaváltozás elleni küzdelem érvei is, hanem az, hogy igyekszünk minél nagyobb arányban átállni a lombosfák használatára, ez azonban jelentős K+F-ráfordítások nélkül nem sikerülhet. Ebbe a tendenciába illeszkedhet a – bükk, hárs juhar és éger mellett a hibrid dió faanyagának használata is, ahol a faanyag minőségével kapcsolatosan nincsenek kételyek, ám megoldásra vár az a kérdés, miként illeszthető be ezek a fajok és a kérdéses dió fajhibrid az erdőgazdálkodói gyakorlatba, megoldható-e olyan mennyiségű nyersanyag előállítása, amire már gazdaságos faipari földolgozás építhető.
Arnaud Godevin főigazgató szerint, ha a faipari szakma EU-s szinten jobb eredményeket akar elérni, ideértve a K+F és az oktatás-képzés támogatását is, akkor egyhangú és közös föllépésre van szükség, amiben komoly szerepe és lehetősége lehet az ESB és a Soproni Egyetem közötti együttműködésnek. Ez három síkon is lehetséges:
- tágan értelmezett képzés,
- kutatás (Godevin megjegyezte, nagyon pozitív és mély benyomást tett rá sok évvel ezelőtti soproni látogatása során az egyetem laboratóriumai az NRRC épületben),
- a vállalati kapcsolatok erősítése (különösen olyan faipari cégeken keresztül, amik Magyarországon és Franciaországban is jelen vannak).
Az ESB főigazgatója szerint az európai erdőgazdálkodás és faipar fejlesztésében kell gondolkodni, „nem szabad engedni az olcsóság csábításának”, ez alatt elsősorban a Kínába kiszállított és ott földolgozott rönkfák, valamint az olcsón visszavásárolt késztermékek esetét hozta példának. Hangsúlyozta, egy erős európai faiparra van szükség, nagyon fontos az Európában termelt faanyag Európán belüli földolgozása és fölhasználása, amiben komoly szerepet kaphat az akác is, ezzel jelentős egzotikusfa-importot helyettesítve. Meggyőződése, hogy a fának az elsődleges versenytársat nem a más országok, nem az egzotikus faanyag jelenti, hanem minden más olyan anyag, amit a fa helyett az építőipar fölhasznál. Arra kell törekedni, hogy európai faanyaggal helyi gazdasági ökoszisztémákat éltessünk, a probléma akkor kezdődik, amikor a fa rönk formájában Kínába kerül feldolgozásra és onnan késztermékként érkezik vissza.
forrás: Somogyi Norbert – Magyarország Párizsi Nagykövetsége
