Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és az Európai Erdészeti Intézet (EFI) jelentése kiemeli a nem fa erdészeti termékek (NTFP) kihívásait, értékét és növekvő potenciálját a fenntarthatóság, a vidékfejlesztés és a biogazdaság szempontjából.
Portugáliában a különféle nem fa termékek közül a parafa kiemelkedik. A nem fa termékekben (NTFP) rejlő lehetőségek hatalmasak, különösen akkor, ha a hangsúly a biogazdaságra való átálláson van. A 2021 szeptemberében közzétett új FAO és EFI fehér könyv releváns adatokat tartalmaz a zöldebb európai jövőben elfoglalt helyéről folyó vitához. Az NTFP eszközei nem korlátozódnak a zöld gazdaságra, és más dimenziókhoz is kapcsolódnak – társadalmi, kulturális és környezeti –, ezért feltételezhető, hogy alapvetőek az Egyesült Nemzetek Fenntartható Fejlődési Céljai szempontjából. Gazdasági hozzájárulásukat azonban a nyomon követhetőség nehézségei miatt is sajátos jellemzők fedik le: a nem fa termékek gyakran a szürke gazdaság részét képezik, így nincs megfelelően elszámolva, és a meglévő információkat nem könnyű szintetizálni, mivel gyakran hiányosak. Emiatt a nem fa termékekben rejlő lehetőségeket végül nem ismerik. E nehézség ellenére a jelentés „Nem fa erdei termékek az emberekért, a természetért és a zöld gazdaságért – Ajánlások az európai politikai prioritásokhoz” évi 23 milliárd euróra becsülte az Európában összegyűjtött nem fa termékek értékét. A 2015-ben elvégzett páneurópai kérdőívből származó adatból kiderült, hogy bár a legtöbbet saját fogyasztásra állítják elő, mintegy 3,4 milliárd euróra utal a hivatalos és informális piacokon történő értékesítésre. Annak ellenére, hogy az összesnek csak 14,8 százalékát teszi ki, a becslések szerint a nem fa termékek eladása 4,5 millió háztartás jövedelmének körülbelül 10 százalékát érinti. Az adatok azt mutatják, hogy Európa központi szerepet játszik a nem fa termékekben: ezek az áruk a globális import 50 százalékát (4,2 milliárd euró) és az export 40 százalékát (3,4 milliárd euró) teszik ki. Portugáliában a parafaágazat az egyik legfontosabb az export szempontjából (a világ parafaexportjának 61 százaléka, 1,2 milliárd euró értékben). Ezek a vadon termő és erdei termékek az európai lakosság nagy részének mindennapi életének részét képezik: a családok 90 százaléka rendszeresen használja őket, míg 26 százalékuk évente legalább egyszer fogyasztásra vagy eladásra gyűjti őket. És – folytatódik a dokumentum – a nem fa termékek alapvetően kiegészítik a jövedelmet, különösen a legsebezhetőbb családok számára, hozzájárulva a biztonsághoz, a táplálkozáshoz és még a gyógyászati célokhoz is.
A nem fa termékek potenciálja növelhető
Az nem fa termékek, többek között a parafa, a gyanta és az aromás növények iránti igény magas, és várhatóan növekedni fog. A nagy kereslet több tényezővel is összefügg, többek között a nem megújuló erőforrásoktól való függőség csökkentésének szükségességével, a fenntartható biogazdaságra való átállással, valamint a turizmusban és a rekreációban tapasztalható kísérleti szolgáltatások iránti növekvő érdeklődéssel, például a vadon termő élelmiszerek betakarításával összefüggő turizmusban. Jelenlegi fontosságán túl a FAO és az EFI jelentése főként a nem fa termékekben rejlő lehetőségekkel foglalkozik Európa fenntarthatóságában, és ezek hozzájárulásával az Európai Ökológiai Paktumhoz. E megállapodás fő célja, hogy az európai kontinens legyen az első, amely semleges hatással van a szén-dioxid-kibocsátásra, aminek alapvető pillére egy olyan gazdaság, amely jobban tudatában van annak, hogyan használja fel erőforrásait. Emiatt elkerülhetetlen annak megemlítése, hogy a nem fa termékekkel kapcsolatos európai kezdeményezések milyen jelentőséggel bírhatnak, például az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, a 2020 utáni közös agrárpolitikához (KAP) és az erdészeti stratégiához való hozzájárulás tekintetében, de az erdészeti stratégiához is, az szintű uniós fellépésben az erdők védelmére és felújítására világszerte.
Jó gyakorlat: Intézkedések egy zöldebb Európáért
A jelentés olyan stratégiákat emel ki, amelyek az európai célkitűzések és politikák részeként hozzájárulhatnak a nem fa termékekben rejlő lehetőségek kiaknázásához. Ezek a stratégiák négy vektorra összpontosulnak: biztonságos megőrzés és fenntartható ellátás; életképes, versenyképes és átlátható értékláncok támogatása; az anyagi- és gazdasági áramlások átláthatósága; és az alapfeltételek biztosítása. Ezek közé tartozik:
• Aktív erdőgazdálkodás: a meglévő erdők kezelését és diverzifikálását kell prioritásként kezelni;
• A százalékát aktív közös kezelése, amely hozzájárul az érdeklődésre számot tartó élőhelyek megőrzéséhez: A nem fa termékek fontos szerepet játszanak a biodiverzitás fenntartásában olyan élőhelyeken, mint a tölgyesek Portugáliában és Spanyolországban, a parafa, makk, gombák és más nem fa termékek közös kezelése pedig hozzájárul a európai érdekű élőhelyek fenntartásához;
• Megfelelő képzés: az erőforrások megfelelő gyűjtése fontos a védelmük, valamint minőségük és mennyiségük szempontjából. Az egyik pozitív példa a dokumentumban említett CINCORK – Professzionális Képzési Központ a parafaipar számára, Portugáliában, amelyet 1985-ben hoztak létre; • A minőség, a származás és a fenntarthatóság tanúsításának támogatása: a tanúsítás az erőforrások védelmének eszköze, és elősegítheti a piac megkülönböztetését, növelve a vonzóbb haszonkulcsokat; • Új európai adórendszer a vadon termő erdészeti termékek begyűjtésére: a gazdasági támogatás elengedhetetlen a zöld gazdaság fejlesztéséhez. Portugália itt is referenciaként szerepel: a nemzeti parafatermelőket mezőgazdasági szereplőként ismerik el, és 6 százalékos áfát fizetnek, ellentétben más országokkal.
Főbb kihívások: koordináció és stratégia
Ha a nem fa termékekben rejlő lehetőségekről beszélünk, akkor kihívásokról is beszéljünk. Vannak akadályok, amelyek gátolhatják ennek az ágazatnak a növekedését, és a jelentés kiemeli ezeket, hogy jelezzék a legsürgetőbb intézkedéseket. A szórványos adatok és információk összegyűjtése a megoldás része. A dokumentum által kiemelt fő kihívás az nem fa termékeket érintő cselekvések nagyobb összehangolásának szükségessége. Számos európai szövetség mutatott rá olyan igényekre, mint például a vadon termő és a termesztett eredetű termékek, illetve az erdei és a mezőgazdasági termékek közötti adatok elkülönítése, többek között az összefüggőbb és hatékonyabb intézkedések létrehozása érdekében. A Fehér Könyv a kudarcok és a „szürke” zónák lehetőségére figyelmeztet az olyan kezdeményezésekben, mint a „Prado ? Prato” stratégia, a KAP és a vidékfejlesztés, amelyek a nem fa termékeket az úgynevezett „senki földjére” helyezhetik, az európai stratégiákon és politikákon kívül.
További kihívások is szerepelnek:
• Éghajlatváltozás, amely nagyobb kiszámíthatatlanságot hoz ebben az ágazatban, nevezetesen a jövőbeli termelés tekintetében;
• A termelői szervezetek és szövetkezetek nagyobb mértékű bevonása a nem fa termékek megerősítésére irányuló közös erőfeszítésbe;
• Az informális, nem mért piacok túlsúlya, ami akadályozza a nem fa termékek értékének teljes körű elszámolását;
• Az nem fa termékek társadalmi jelentőségét növelő, az ágazat nagyobb fejlődését ösztönző hatékony intézkedések hiánya.
A cselekvés ismerete: ajánlások és cselekvési prioritások
A jelentés az Európai Bizottságra hárítja a felelősséget többek között a regionális és nemzeti programok előmozdításában, amelyek támogatják a nem fa termékek relevanciáját, és ösztönzik az e termékekre vonatkozó normák ellenőrzését és alkalmazását. A dokumentum szerint ebben a folyamatban kulcsszerep hárul a Bizottságra, amely segíthet a legnagyobb potenciállal rendelkező nem fa termékek azonosításában, valamint abban, hogy az adatgyűjtés helyesen, meghatározott és homogén kritériumok szerint történjen. Azt is javasolja, hogy ezeket az adatokat be lehetne foglalni például a FISE-be – Forest Information System for Europe és a Farm Sustainability Data Networkbe. De tovább kell lépni, különösen a közelítési akciók tekintetében – figyelmeztet a jelentés. A nemzeti és szubnacionális hatóságoknak innovatív adó- és munkaügyi rendszereket kell elfogadniuk, valamint olyan rendszereket kell bevezetniük, amelyek megkönnyítik a nyomon követést. Javasolják továbbá, hogy az ágazati szervezetek és vállalatok növeljék az árak átláthatóságát és ösztönözzék az együttműködést az értékláncok mentén. Végül az Európai Uniónak, a nemzetközi szervezeteknek és a tudományos életnek támogatnia kell az országokat és az érdekelt feleket a jelentésben felvázolt kulcsfontosságú intézkedések alkalmazásában.
forrás: ForestPress
