Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Yale Egyetem újonnan megalakult Yale Center for Ecosystems + Architecture (Yale CEA) által irányított új jelentés drasztikus csökkentést javasol az építésgazdasági ágazat szereplőinek bizonyos építőanyagok használatában.
Ez a jelentés rávilágít arra, hogy sürgősen új együttműködési modelleket kell kidolgozni az építőanyagok szén-dioxid-mentesítésére, ha a világ el akarja érni a század közepére az épített környezetből származó nettó nulla kibocsátásra vonatkozó célkitűzéseit.
A jelentés három sürgős irányra összpontosít, amelyeket az épített környezeti ágazat teljes életciklusát támogató érdekelt feleknek kell elősegíteniük a szén-dioxid-mentesítés érdekében:
i) AVOID: a nyersanyagok kitermelésének és előállításának elkerülése a körforgásos gazdaság megteremtésével;
ii) SHIFT: a regeneratív anyaghasználati gyakorlatok felé való (váltás) elmozdulás, ahol csak lehetséges, az etikusan előállított, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, föld- és bioalapú építőanyagok felhasználásával; és
iii) IMPROVE: a hagyományos anyagok radikális szén-dioxid-mentesítésére szolgáló módszerek (javítása) tökéletesítése.
A szerzők szerint az építkezéshez használt módszerek és termékek/technológiák “vissza a jövőbe” forradalmára való tekintettel az urbanizáció világméretű növekedése miatt túl sok új épületet kell építeni, amelyekhez elfogadhatatlan mennyiségű betont és más káros anyagokat használnak. A jelentés megállapításai a meglévő épületek nagyobb léptékű újrafelhasználásának szükségességét sugallják. Kiemelten hangsúlyozzák azt is, hogy a “körkörös gazdasági modell bevezetése” és az iparnak a globális kibocsátásokból való 37%-os részesedését csökkentő politikák elfogadása mellett több erőforrást kell mozgósítani a megfelelő (környezettudatos) alternatívák (pl. fa) előállítására.
A jelentés háromirányú megoldást javasol a betonhasználat kulturálisan érzékeny módon történő csökkentésére, a szerzők az épületek teljes életciklusra vonatkozó jobb, a kormányok és a jogalkotók által aktívabban vállalt, teljes életciklusra vonatkozó megközelítése mellett érvelnek.
“Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a politikai döntéshozóknak döntő fontosságú, hogy az építőanyag-ellátási lánc teljes életciklusa során támogassák az érdekelt feleket a körkörös, regeneratív anyagok tervezésében és kialakításában. Az átlátható adatokhoz és eszközökhöz való jobb hozzáférés minden lépésnél kulcsfontosságú, a tisztességes jogszabályok pedig egyenlő feltételek mellett biztosítják a megfelelőséget” – összegezte a vezető szerző és a Yale CEA alapító igazgatója, Anna Dyson e-mailben.
A tanulmányban Kanadából, Finnországból, Ghánából, Guatemalából, Indiából, Peruból és Szenegálból származó esettanulmányok szerepelnek. A szerzők hivatkoztak az ENSZ főtitkárának felhívására is, amely szerint 2050-ig változtatni kell a cementiparon.
A teljes, 138 oldalas jelentés letölthető innen.
szerk/ford: Tóth János, forrás: UNEP
