Az európai erdők létfontosságúak a 15. és a 6. fenntartható fejlődési cél eléréséhez, amelyek a szárazföldi élethez, illetve a tiszta vízhez és a higiéniához kapcsolódnak. Az európai erdei ökoszisztémák jelenlegi állapotának, a társadalmi igények és egyéb nyomások mozgatórugóinak, valamint irányításuknak megismerése elengedhetetlen a helyi, regionális és európai szintű hatékony gazdálkodáshoz és döntéshozatalhoz. Ez a tájékoztató felvázolja az európai erdők főbb jellemzőit, valamint a kiterjedésükkel és állapotukkal kapcsolatos legfontosabb tendenciákat.
Kulcsfontosságú üzenetek
- Az erdők alkotják a 27 tagú EU legnagyobb szárazföldi ökoszisztémáját, amely mintegy 160 millió hektárra terjed ki. Jelenleg az erdők több mint 90%-a túlnyomórészt természetközeli állapotú. Az elsődleges és idős erdők kevesebb mint 4%-ot tesznek ki. Ezek az erdők rendkívül fontosak Európa biológiai sokfélesége szempontjából, mivel stabilabbak, ellenállóbbak és alkalmazkodóbbak a zavarokkal szemben, mint a módosított erdők.
- Az EU-27 éves üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 10%-át az erdőtalajok és a biomassza nyeli el és tárolja.
- Az erdőket jelenleg a földhasználat intenzívebbé válása és az erdők kiaknázása fenyegeti a legnagyobb mértékben. Az éghajlatváltozás azonban helyi és regionális szinten várhatóan megelőzi ezeket.
- Az erdei ökoszisztémáknak egyre gyakrabban, egyre intenzívebben és egyre nagyobb mértékben kell szembenézniük a szélsőséges időjárási eseményekkel. A szélvihar a legjelentősebb zavaró tényező, amelyet a tüzek követnek. A rovarkárok aránya az elmúlt 20 évben megduplázódott.
- A biomassza iránti egyre növekvő igények miatt az erdők az előrejelzések szerint további ökológiai terheknek lesznek kitéve.
Az erdők alapvető és változó értéke
Az erdei ökoszisztémák értékes erőforrást jelentenek. A társadalom és a jólét szempontjából számos előnyük van többek között a biológiai sokféleség befogadásával, a levegő és a víz tisztításával, valamint a közösségek megélhetésének biztosításával.
Az EU-27 éves üvegházgáz-kibocsátásának mintegy 10%-át az erdőtalaj és a biomassza nyeli el és tárolja. Emellett az erdők a hőmérséklet, a páratartalom, a nedvesség elérhetőségének és a fényviszonyok befolyásolásával jelentősen befolyásolják a mikroklíma szabályozását. A legújabb tanulmányok például azt mutatják, hogy az európai erdőkben a hőmérséklet nyáron átlagosan 2,1°C-kal alacsonyabb, télen pedig 2,0°C-kal melegebb, mint a környező környezetükben; nyáron az erdők és a szomszédos városi területek között akár 10°C-os különbségek is lehetnek (Haesen et al., 2021). Az erdők alapvető fontosságúak az éghajlatváltozás káros hatásainak, többek között a heves csapadékesemények, a hosszan tartó aszályok és a kártevők kitörésének mérséklésében.
Az erdők szoros kölcsönhatásban állnak a talajukkal: az erdők például megakadályozzák a talajeróziót, fokozzák a víz tárolását, és mérséklik a levegő és a talaj hőmérsékletét. Hasonlóképpen, a talajok létfontosságúak az erdők biológiai sokfélesége szempontjából, és a fák növekedését alapvető víz- és tápanyagkörforgással támogatják.
Az európai erdők különböző gazdasági ágazatok és helyi közösségek számára jelentenek erőforrásbázist, mivel fát, rostot, tüzelőanyagot, élelmiszert és parafát szolgáltatnak. A támogató és szabályozó szolgáltatásokon túl az erdők alapvető fontosságúak a társadalom számára, mivel anyagokat szállítanak és szolgáltatásokat nyújtanak. Fontos, hogy az erdők nem anyagi értéket is képviselnek az emberek számára, beleértve a szellemi gazdagodást és a kikapcsolódást.
Az, hogy az európai erdők továbbra is képesek lesznek-e biztosítani a társadalom számára a szükséges ökoszisztéma-szolgáltatásokat, jelentősen függ az éghajlatváltozás, valamint a társadalmi döntések és intézkedések függvénye. Tekintettel a fák hosszú élettartamára, e döntésekhez hosszú távú perspektívára van szükség, amely túlmutat a 2050-es horizonton, és magában foglalja az erdők szerepét a biológiai sokféleség megőrzésében és az éghajlatvédelmi intézkedésekben.
Erdők az EU-27-ben – jelenlegi helyzet és tendenciák
Az erdők alkotják az EU-27 legnagyobb szárazföldi ökoszisztémáját, amely mintegy 160 millió hektárra terjed ki (FAO, 2020). Az erdők kiterjedése nem egyenletesen oszlik meg a tagállamok között (1. ábra). Az erdők kétharmada hat tagállamban található (Svédország, Finnország, Spanyolország, Franciaország, Németország, Franciaország és Lengyelország). A nettó erdőterület 1990 óta csaknem 10%-kal nőtt. Ez a növekedés az elmúlt években lelassult, elsősorban a mezőgazdasági területek erdővé alakításának csökkenése miatt. Míg a globális erdőirtást az erdők mezőgazdasági művelésbe vonása okozza, addig az európai erdőirtást elsősorban a városfejlesztés és az erdők mezőgazdasági területté alakítása okozza (Európai Parlament, 2022) (2. ábra).
- ábra: Az EU27 országainak erdőterülete 2020-ban.
2. ábra: Erdőterület kivonás az EU27 területén 1990-2020. között
Erdőtípusok, összetétel és szerkezet
Európa erdei az éghajlat, a domborzat, a talaj, a zavaró hatások, a használat és a gazdálkodás különbségei miatt különböző ökoszisztémákat alkotnak. A legtöbb európai erdőt kezelték és módosították, ami átalakította kiterjedésüket, szerkezetüket, fajösszetételüket és funkcióikat. Mindazonáltal a természetes erdei vegetáció néhány jellemzője megmaradt az erdők elterjedési területén, például az európai bükkösök (Fagus sylvatica) Közép-Európában, a különböző tölgyesek (Quercus) a mediterrán régióban vagy a tűlevelű erdők és a tajga Észak-Európában. Ezt tükrözi például az európai erdőtípusok rendszerének 14 erdőkategóriája is, amelyek 78 európai erdőtípust foglalnak össze (EEA, 2006). Hasonlóképpen az Európai Természetvédelmi Információs Rendszer (EUNIS) élőhelyosztályozása 44 fő erdei élőhelytípust és számos egyéb altípust azonosít (EEA, 2019).
Európa eredeti természetes növényzete erdő volt, amely a földterület több mint 80%-át borította. Jelenleg az EU tagállamaiban az erdők túlnyomórészt (több mint 90%-ban) természetközeli állapotúak és főként telepítettek. Ez magyarázza, hogy miért áll a többség (60%) egyenletes korú fákból (Forest Europe, 2020), és miért van egyharmadukban csak egy faj (Forest Europe, 2020). A monokultúrás jellegzetességek az intenzív gazdálkodásnak vagy egy adott fafaj jellemzőinek tudhatók be, mint például a boreális fenyőerdők vagy a bükkösök, amelyek dominálnak és gyenge aljnövényzettel rendelkeznek. A fennmaradó erdők vagy ültetvények (3%), vagy ős- és idős erdők (2%) (Forest Europe, 2020). Így minimális terület marad a természetes összetételű, szerkezetű és funkciójú erdők számára. Az elsődleges és idős erdők rendkívül fontosak Európa biológiai sokfélesége szempontjából, mivel stabilabbak, ellenállóbbak és alkalmazkodóbbak a zavarásokkal szemben, mint a módosított erdők. Ezenkívül számos veszélyeztetett fajnak adnak otthont, és a nagyobb mennyiségű holtfa és összetett szerkezetük miatt sok faj számára komplex mikroélőhelyet biztosítanak (EEA, 2016). Ezeknek a ritka és egyedülálló erdőknek a védelme alapvető fontosságú a biológiai sokféleség megőrzése és az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából. Mindazonáltal az európai erdőkben a fafajok száma növekszik. A fafajok számát jelentő 21 ország erdeinek több mint felében két vagy három fafaj található, és a négynél több faj az erdőterület csaknem 16%-át fedi (Forest Europe, 2020).
A telepített és természetközeli erdők biológiai sokféleségének növelése pozitívan befolyásolja ezen erdők ellenálló képességét és szénmegkötő és -tároló képességét. A lehetséges megoldásokhoz integrált megközelítésekre van szükség, amelyek figyelembe veszik az erdei ökoszisztémákat érő nyomást és hatásokat.
Az európai erdőkre nehezedő egyre nagyobb nyomás
Napjainkban az európai erdei ökoszisztémák olyan közvetlen és közvetett nyomással szembesülnek, amely a zavarokkal szembeni sebezhetőségük növelésével veszélyezteti funkcióikat. Az erdei ökoszisztémák a szélsőséges időjárási események (pl. aszályok, áradások, hőhullámok, szélviharok és fagyok) gyakoriságának, intenzitásának és mértékének növekedésével szembesülnek. Ezek az események meggyengítik a fákat, és így azok fogékonyabbá válnak a rovarkártevőkre és más zavaró tényezőkre. Ez végső soron ronthatja az ökoszisztéma funkciók fenntartására és a kritikus előnyök (pl. ivóvíz) biztosítására, valamint a szélsőséges időjárási hatások, például a heves esőzésekből eredő áradások mérséklésére való képességüket (Maes et al., 2020).
Az erdők más földhasználatra való átállítása, a fajok túlzott kiaknázása, az invazív idegen fajok, a fertőzések és kártevők, a szennyezés és az éghajlatváltozás mind-mind hozzájárulnak ehhez. Számos hatás összefügg egymással; például a szárazság és a tüzek katalizálhatják a fertőzéseket. Az európai ökoszisztéma-értékelés (Maes et al., 2020) meghatározta az erdei ökoszisztémákra nehezedő legfontosabb nyomásokat (1. táblázat).
- táblázat: Az összesített nyomásmutatók legfontosabb nyomási tendenciái
Kulcsfontosságú erők csoportjai | Főbb megállapítások uniós szinten |
Élőhelyek átalakítása és degradációja | Vegyes tendenciák. Az erdőtakaró változása és az erdők feldarabolódása stabil, az erdőterület-elvétel pozitív, a fafajok csökkenése negatív – de a történelmi degradáció jelentős, tartós hatásai. |
A klímaváltozás hatásai | Szinte kizárólag negatív rövid és hosszú távú tendenciák. Bizonyos bizonytalanságok a kulcsmutatók tendenciáival kapcsolatban. |
Szennyezés és tápanyagdúsulás | Pozitív tendenciák mindhárom kulcsmutató (ózon, savasodás és tápanyagok) esetében, de a kritikus terhelések túllépése az erdők jelentős részénél. |
Túlhasználat | Megoldatlan rövid távú tendenciák és stabil hosszú távú tendenciák. |
Invazív, idegenhonos fajok | Az adatok gyenge hozzáférhetősége. |
Kártevők és rovarfertőzések | Az adatok gyenge hozzáférhetősége. |
Talaj erózió | Az adatok gyenge hozzáférhetősége. |
Az EEA jelentése a természet állapotáról az EU-ban (EEA, 2020) leírja, hogy az 1. melléklet szerinti erdei élőhelyekre egyre nagyobb nyomás nehezedik az intenzívebb erdőgazdálkodási gyakorlatok miatt, mint például a holt és haldokló fák eltávolítása, valamint az idős fák kivágása és eltávolítása. A jelentés olyan közvetett hatásokat is leír, mint például az ökoszisztéma vízháztartásának megváltozása (3. ábra).
3. ábra: Az erdőgazdálkodás által az erdei élőhelyekre és fajokra gyakorolt nyolc legfontosabb bejelentett terhelés, 2013-2018
Míg jelenleg a földhasználat változása jelenti a legjelentősebb veszélyt az erdőkre, az éghajlatváltozás várhatóan megelőzi azt helyi és regionális szinten. Az elmúlt 70 évben jelentősen megnőtt számos természetes zavaró tényező, például a példátlan szú kitörések, aszálykárok és erdőtüzek dinamikája, gyakorisága és intenzitása. A szélvihar a legjelentősebb zavaró tényező, amelyet a tűz követ (4. ábra). A rovarkártevők 2000-ig rendszeresen ismétlődtek, ezt követően azonban nagyságrendjük drámaian megnőtt. A szú fertőzések például az elmúlt 20 év során megduplázták a károkból való részesedésüket. Hasonlóképpen, a tüzek által okozott zavaró hatások is jelentősen megnövekedtek Európa-szerte. A 2022. nyári erdőtűzszezon kivételes volt. Az Európai Erdőtűz-információs Rendszer (EFFIS) a 2006-2021 közötti hosszú távú átlagnál nagyobb számú tüzet észlelt, és az EFFIS-adatnyilvántartás 2006-os kezdete óta a korábbi maximális értékeknél is nagyobbat (Európai Bizottság, 2022).
Dél- és Délnyugat-Franciaországban, Észak-Spanyolországban és Portugáliában mintegy 130 000 hektár égett le. A térségben a tűztevékenységet fokozó tényezők a júliusban és augusztusban tapasztalt hőhullámok és a súlyos szárazság együttesen veszélyesen megnövekedett tűzveszélyt eredményeztek. Ezek a tüzek rendkívüli kibocsátásokhoz, például felhalmozódott szén-monoxid-koncentrációhoz is vezettek. Továbbá, függetlenül attól, hogy mennyire távoli, minden erdő reagál a növekvő CO2-koncentrációra és az éghajlatváltozásra.
Az erdei biomassza iránti megnövekedett kereslet várhatóan kedvezőtlenül érinti az erdőket. A közelmúltban készült tanulmányok a biomassza energetikai célú felhasználásának “korrekciójára” és az “elővigyázatossági megközelítésre” szólítottak fel, amely figyelembe veszi a biomassza-termelés és a biológiai sokféleség közötti lehetséges kompromisszumokat.
4. ábra: Az 1950 és 2019 között Európában bekövetkezett zavarások által okozott összes bejelentett kár
Alapvető fontosságú az európai erdők védelmét és helyreállítását célzó intézkedések végrehajtása, mint például a fenntartható erdőgazdálkodás, a leromlott erdőállományok helyreállítása és az erdők védelme az invazív idegen fajoktól és kártevőktől. Emellett az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és az éghajlatváltozás kezelése kulcsfontosságú az európai és a világ többi részén található erdők egészségének védelme szempontjából. Az erdei élőhelyek és ökoszisztémák pusztulása, valamint az erdők szén-dioxid-nyelő kapacitásának csökkenése veszélyeztetheti az európai éghajlatvédelmi és biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseket.
Sürgős cselekvés
Az Európai Zöld Megállapodás az erdőket kulcsfontosságúnak tekinti céljai eléréséhez. Az EU 2030-ig szóló biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiája és az EU 2030-ig szóló erdészeti stratégiája az erdők kiterjedésének és minőségének javítására, az elsődleges és idős erdők szigorú védelmére, az újraerdősítés előmozdítására, valamint a megfelelő időben és helyen, a megfelelő fákkal történő erdősítésre szólít fel. Az erdők és használatuk összetettsége miatt integrált megközelítésekre van szükség az esetleges kompromisszumok elkerülése érdekében, például a biológiai sokféleség és a fakitermelés vagy az éghajlatváltozás mérséklése között.
Vannak azonban módok a cselekvés lehetővé tételére. Ezek közé tartozik a szakpolitikák koherenciájának biztosítása (pl. az erdőket, a biológiai sokféleséget, az éghajlatváltozást, a biogazdaságot és az energiát érintő több szakpolitikai terület összehangolása, amint azt az EU erdészeti stratégiája javasolja); a természetalapú megoldások megerősítése a fenntartható erdők védelme, helyreállítása és fenntartása érdekében; valamint az erdőkre vonatkozó időszerű és naprakész információkhoz való biztonságos hozzáférés a tudás és a döntéshozatal javítása érdekében.
[A mű végén számos hivatkozást (referenciát) jelölnek meg, valamint felsorolják az irat azonosítóit.]Forrás: Európai Környezetügyi Ügynökség