FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Karbonsemleges tervezés, építés

Az épületek szén-dioxid-semlegességéről szóló vitának nem szabad kizárólag a helyi anyagokra és az új technológiákra épülnie, mivel az épületek gyártási láncának számos más aspektusa is érintett. A tervezéstől az építésig, nem megfeledkezve társadalmaink kontextusáról és gazdasági rendszereiről, az építőipar globális szinten az energiafelhasználás nagy részét teszi ki. Ahhoz, hogy beavatkozhassunk ebbe a valóságba, ki kell szélesítenünk a cselekvés frontját azáltal, hogy megkérdőjelezzük az építőipar helyét társadalmunkban.

A karbonsemlegesség fogalma az emberi tevékenység által termelt üvegházhatású gázok mennyiségének megszüntetésére vagy tagadására, a meglévő szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és olyan módszerek alkalmazására utal, amelyekkel ezek a gázok elnyelődnek a légkörben. Az elmúlt években a koncepciót számos építési gyakorlatba beépítették, különösen a nagyvállalati projektekbe, amelyek többnyire a világ gazdag városaiban találhatók, ami olyan technikák, eszközök és ismeretek kifejlesztéséhez vezetett, amelyek a szén-dioxid-semleges épületeket bizonyítékokon alapuló megközelítéssé teszik.

Bár a téma széles körben vitatott, az építészeti gyakorlatban a szén-dioxid-semleges építés két fő területen létezik: a tervezési stratégiák és az építési technikák területén. A szén-dioxid-semleges építés a fogyasztás és a hulladéktermelés minimalizálásával igyekszik csökkenteni a környezeti hatásokat. E célból a projektek gyakran javasolnak stratégiákat e dinamika kezelésére, például a légkondicionálás szükségességének csökkentésére olyan passzív tervezési megoldások révén, amelyek kihasználják a természetes keresztszellőzést és az anyagok hőháztartási tehetetlenségét. A passzív tervezési stratégiák mellett az olyan technológiákat, mint az öntermelés, beleértve a szükséges energia szél- vagy napenergiából történő előállítását, vagy akár az esővíz összegyűjtését és hasznosítását is széles körben vizsgálják a szén-dioxid-semleges projektekben.

Bár e stratégia középpontjában az épületek karbantartása és hosszú élettartama áll, fontos megjegyezni, hogy a világ energiafogyasztásának 40%-a az építőiparhoz kapcsolódik, amelynek 80%-a az építőanyagok feldolgozásához, előállításához és szállításához. Ez azt jelenti, hogy az erőforrások újrafelhasználása és az energia optimalizálása mellett fontos stratégia az épületek gyártási láncának feltérképezése az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából, és a lehetőségekhez mérten alternatív megoldások javasolása, akár az építési technológia megváltoztatásával, a helyi anyagok és a helyi technológia előnyben részesítésével, akár esetleg a helyi fogyasztás érdekében a helyszínhez közeli beszállítók és munkások beszerzésével, például az energiaköltségek megtakarítása érdekében.

Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy az építőipar a világ egyik legfontosabb gazdasági tevékenysége is, amely kulcsszerepet játszik az emberek foglalkoztatásában és az erőforrások áramlásában, és különböző válságok idején fontos láncszem volt a gazdasági fellendülésben. Az ipari forradalom óta azonban az építőipar olyan logikára épült, amely a hatékonyság és a gyorsaság keresése érdekében megváltoztatta a teljes termelési láncot, nemcsak az építkezéseken, hanem a természetes anyagok kitermelésének és feldolgozásának módjában is, a környezet és a munkaügyi kapcsolatok rovására. Ma már minden erőfeszítés és kutatás ellenére egyre világosabbá válik, hogy ez a termelési logika összeegyeztethetetlen a szén-dioxid-semleges termelési lánccal és a földi élet fenntarthatóságával, ahogyan azt ma ismerjük.

Így egyrészt a szén-dioxid-semleges építészet kulcsfontosságú eleme az olyan megoldások tervezése és kivitelezése, amelyek célja az alacsony energiafogyasztást és az üvegházhatású gázok alacsony kibocsátását biztosító megoldások megvalósítása a termelési láncban, figyelembe véve a nyersanyag-kitermeléstől az üzemeltetésig minden egyes szakaszt; másrészt ezeket a beavatkozásokat az építési tevékenység társadalmi feltételei korlátozzák az egyes környezetekben. A termelési lánc szabványosítása olyan anyagokat és technológiákat foglal magában, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a környezetre, ami megnehezíti az alternatívák felkutatását ebben az ágazatban, akár a magas költségek, akár a munkaügyi nehézségek, akár a logisztikai összeegyeztethetetlenségek, például az anyagokhoz és technológiákhoz való hozzáférés hiánya miatt.

Image 2 – Carbon neutral design © images.squarespace-cdn.com

A szén-dioxid-semleges építésről szóló vitának ezért a műszaki és tervezési kérdések mellett ki kell terjednie az építőmérnöki termelési láncra, valamint arra, hogy a környezet hogyan befolyásolja e megoldások elfogadását és projektbe való integrálását, a vita és annak eredményeinek kiszélesítése érdekében.

forrás: ÉVOSZ-MAKÉSZ

Előző cikk

Klímatudatos bútorok

Következő cikk

Vizek mélyétől égi magasságokig



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share