FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Nyílt levél az erdőtudományok kutatóihoz

A múltban a multifunkcionalitást célzó fenntartható erdőgazdálkodás volt az irányadó elv. Ezzel szemben jelenleg megfigyelhető, hogy az EU erdészeti politikájában a biológiai sokféleség és a természetvédelem felé tolódik a hangsúly, míg a fahasználat és az erdők éghajlatvédelmi jelentősége a második helyre szorult. Ezért fogalmazódott meg az alábbi nyílt levél.

Kedves kollégák az erdészeti tudomány világából,

az Európai Bizottság 2021. július 14-én az Európai Zöld Megállapodás keretében új éghajlatvédelmi csomagot terjesztett elő, amely magában foglalja a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvet (RED), a 2030-ig szóló erdészeti stratégiát és a 2030-ig szóló uniós biodiverzitási stratégiát. Ezek az új szabályozások érintik az erdőket, az erdőgazdálkodást és a faipart. A múltban a multifunkcionalitást célzó fenntartható erdőgazdálkodás volt az irányadó elv. Ezzel szemben jelenleg megfigyelhető, hogy az EU erdészeti politikájában a biológiai sokféleség és a természetvédelem felé tolódik a hangsúly, míg a fahasználat és az erdők éghajlatvédelmi jelentősége a második helyre szorult. Ezért fogalmazódott meg az alábbi levél.

Az aláírási listát elküldjük az Európai Bizottság elnökének, U. Von der Leyennek, az Európai Parlament elnökének, R. Metsolának és az Európai Tanács elnökének, C. Michelnek.

Felkérek minden, az erdészeti ágazatban tevékenykedő kutató, oktató személyt (pl. egyetemek, állami és/vagy magán kutatóintézetek; de kérjük, hogy az ipar/vállalatok képviselői ne vegyenek ebben részt), írják alá nyílt levelemet!

Roland Irslinger

Levél a klímatudatos erdőgazdálkodás szükségességéről:

Tisztelt von der Leyen elnök asszony, tisztelt Metsola elnök úr, tisztelt Michel elnök úr!

Az Európa és a világ számos részén tapasztalható forró és száraz időjárás miatt aggódunk erdeink jövője miatt. A szárazság, a betegségek és a tüzek egész tájakat pusztítanak el, függetlenül a természetvédelmi vagy gazdálkodási státusztól. Nyilvánvaló, hogy az erdőkre egyre nagyobb veszélyt jelent az éghajlatváltozás, ugyanakkor megfelelő gazdálkodással és termékeik felhasználásával képesek enyhíteni az éghajlatváltozást és növelni a biológiai sokféleséget, hogy biztosítsák a biogazdaságot és a megújuló energiaellátást Európában. Az erdők nagymértékben képesek megkötni a légkörből a szén-dioxidot. Számos európai országban azonban a növekvő fakészlet már elérte a magas szintet, és a biomassza további felhalmozódása kockázatosnak tűnik az éghajlat felmelegedése miatt. Ha a száraz évek gyakoribbá válnak, akkor a következő évtizedben az erdei biomassza várhatóan inkább csökkenni, mint növekedni fog, függetlenül a gazdálkodástól és a védekezéstől. Jelenleg a kezelt erdőkben a szén éves növekedése magasabb, és a maximális famennyiségek ugyanannyira nőnek, mint a védelem alatt. Kitermelés nélkül az erdők térfogata telítődni fog. A szén-dioxid-elnyelés a nullához fog közelíteni, ahogyan az Ukrajna érintetlen erdeiben az idős növekedési területeken látható.

A fenntarthatóan kezelt erdőkből származó fa CO2-semleges, tekintettel az ökoszisztéma-folyamatokra, az egyes fák közötti verseny és a természeti katasztrófák okozta veszteségek helyettesítésére a szabályozott állománysűrűséggel. Táji léptékben nincs szén-dioxid adósság. Valójában a gazdálkodás az, ami az európai történelem során növelte az erdők biológiai sokféleségét.

A fatermékek éghajlati előnyei többszörösek, és ezek a fenntartható gazdálkodást követik. Ezek attól függnek, hogy mennyi szén kerül át az erdőből a fából készült használati tárgyakba, ideális esetben nagyon hosszú időn keresztül. Ebben a folyamatban a fából készült termékek gyártása során kevesebb fosszilis energiára van szükség, mint a beton, az acél, az alumínium és az üveg esetében. Ezt a folyamatot, amelynek során az energiában gazdag szerkezeteket fával helyettesítik, termékhelyettesítésnek nevezik. A fa építőanyagként való felhasználása nem csupán a CO2 további tárolását jelenti, hanem emellett biztosítja a sürgősen szükséges megfizethető lakhatást, csökkenti az épületek energiaigényét és fenntartható munkahelyeket teremt minden európai régióban.

A fosszilis erőforrások anyaghasználattal történő helyettesítésén túlmenően egyre nagyobb mennyiségű melléktermék és újrahasznosított fa áll rendelkezésre a megújuló energiaellátás biztosítására. Az erdők ápolása és a fák kitermelése a termékek számára mindig olyan maradványokat eredményez, amelyek nem alkalmasak a termékek előállítására, azaz a fák tetejét vagy korhadt alapját. Vannak olyan vegyes fafajok, amelyeket szintén kitermelnek, de nem használhatók fel termékek előállítására, főként a lombos fák esetében. E biomassza egy része az erdőben marad holtfa és fajvédelem céljából. Emellett a fatermékek gyártása során olyan maradványok is keletkeznek, mint a vágási hulladék, a forgács és a fűrészpor, amelyek alkalmasak energiatermelésre.

A fából készült termékek életciklusának végén keletkező maradványok és maradékok energiatartalmát ideális esetben a “Bioenergia szén-dioxid-kivonással, -felhasználással és -tárolással” hasznosítani. Azzal érveltek, hogy a fa a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest alacsony energiasűrűsége miatt nem hatékony energiatermelésre. Ez az összehasonlítás azonban igazságtalan. A fosszilis tüzelőanyagok a közeljövőben nem állnak majd rendelkezésre. Ha Európában sikeresen megvalósul az energetikai átállás, a biomassza alapú szén-dioxid-kivonási és -tárolási technológiák hidrogén és biokémiai anyagok előállítására is alkalmasak.

Megfelelő erdőgazdálkodás esetén a fa energetikai célú felhasználása a fakitermelés és a faanyag termékké történő feldolgozásának mellékterméke. A fa energetikai célú felhasználása helyettesítheti a fosszilis energiát, és valamennyi európai országban az éghajlatvédelmi politika jelentős részét képezi. Az energiahelyettesítés szerves részét képezi az erdőgazdálkodásnak és a kapcsolódó fatermékeknek. Ezért a kezelt erdő ágazati elemzésénél figyelembe kell venni az egész rendszer anyag- és energiaáramlását, amely az erdőhöz és annak használatához kapcsolódik.

Csak az erdőgazdálkodás és a fahasználat esetében kerüljük el a fosszilis CO2-kibocsátást. A faanyag erdei tárolásának növelése csak kompenzálja, de nem kerüli el az előre nem látható kockázatokkal járó CO2-kibocsátást. A fenntarthatóan kezelt erdőkből származó fa energetikai célú felhasználásának betiltása és a védelem alatt álló uniós erdők arányának növelése nem alkalmas Európa éghajlatvédelmi politikájának támogatására, nem jár további előnyökkel a biológiai sokféleség szempontjából, és akadályozza a körkörös biogazdaságot. Még azt is megállapíthatjuk, hogy az ökológiailag vezérelt fenntartható erdőgazdálkodás, amely a famennyiséget állandó szinten tartja, és a növekményt termékek és energia előállítására használja fel, “klímatudatos”.

Jelenleg a fa iránti kereslet meghaladja a kínálatunkat. Ezért az EU a világ más régióiból importál fát. Ebben a helyzetben nem tűnik megfelelőnek, hogy erdőterületeket különítsünk el a vadon számára, ami bizonyítottan nem alkalmas további fajok fenntartására.

Prof. Roland Irslinger
2022. szeptember 9.

FATÁJ megjegyzés: az online petíciót a megjelenésétől a cikk írásáig eltelt egy hónap alatt 28 ország (Ausztrália, Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Dánia, Egyesült Államok, Észtország, Finnország, Görögország, Hollandia, Kanada, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Mexikó, Nagy Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia) 378 erdőtudományokkal foglalkozó professzora, doktora, etc. írta alá.

szerk/ford: Tóth János, forrás: petitions

Előző cikk

NYÍRERDŐ Zrt. FSC erdőgazdálkodási auditja

Következő cikk

XXXLutz ismét terjeszkedik



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Total
1
Share