A Timber Revolution sorozatunk (Fa Forradalom) következő részében az osztrák Nussmüller Architekten stúdió által készített egyetemi laboratóriumot mutatjuk be, amelyet a tömör szerkezeti faanyagok képességeinek reklámjaként és tesztközpontjaként is terveztek.
Az ezredfordulón épült Bau Technik Zentrum (BTZ), ami lefordítva Építéstechnikai Központ, az ausztriai Graz Műszaki Egyetem (TU Graz) faipari mérnöki tanszékének megbízása alapján és javára készült.
“A Műszaki Egyetem rektora eljött az irodánkba, és közvetlenül nekünk adta a megbízást erre a projektre” – emlékezett vissza a Nussmüller Architekten alapítója, Werner Nussmüller.
“Arra a kérdésemre, hogy miért éppen a mi irodánkat választotta, azt válaszolta: önök az egyetlenek, akiknek van tapasztalatuk a keresztrétegelt fával építésben, és két hónap alatt sikerül egy kész tervet hozniuk” – mondta a Dezeen-nek.
A korai CLT-kutatás helyszíne
A BTZ egy jelentős korai tömegfából készült épület volt. Nussmüller szerint ez volt az egyik első példája a panelrendszeres tömegfaszerkezetű építésnek, és az első ívelt tetővel rendelkező faépület.
Ezenfelül ez volt az a hely, ahol a korai műszaki kutatások nagy része zajlott, amelyek a keresztrétegelt faanyag (CLT) gyakorlati építőanyaggá válásához vezettek.
Maga az épület és az itt végzett úttörő munka részben Gerhard Schickhofer elképzelésén alapult. Schickhofer 1994-ben a TU Grazban elkészített, a rétegelt faanyagú rétegelt fatáblákban rejlő hatalmas lehetőségekről szóló doktori disszertációja meghatározó szerepet játszott a CLT, mint termék kifejlesztésében.
2004-ben, három évvel a BTZ elkészülte után Schickhofer elindította a Faipari Mérnöki és Fatechnológiai Intézetet az épületben, ahol ma is működik.
A nagy fészerre emlékeztető, 4800 négyzetméteres épületben az irodák és műhelyek mellett egy faépítési kísérletekre használt laboratóriumi csarnok is található. Az épületet úgy tervezték, hogy bemutassa a CLT-panelek összekapcsolásának új módjait, valamint teherbíró képességüket.
A laboratóriumi csarnok fölötti nagyméretű előtető a legfontosabb jellemzője. Az ívelt CLT-lemezek egy acél tartó- és feszítővas-szerkezettel kombinálva mintegy 20 méteres fesztávolságot tesznek lehetővé.
Minden tetőelem két CLT-lemezből áll, amelyek középen találkoznak, és acélrudak futnak át rajtuk.
Amint azt a svédországi Luleå Műszaki Egyetemen Andreas Falk 2005-ben a tömörfa-épületszerkezetekről írt doktori értekezésében kifejtette, ez a nem hagyományos megközelítés csökkenti a szükséges nyersanyag mennyiségét, és segít az épület CLT falainak elviselni a súlyt.
A falak tetején lévő facsapok tartják a tetőt, és lámpás hatást keltenek, hogy maximalizálják a laboron belüli fénymennyiséget.
“Összességében nagyon szerencsések voltunk”
Az intézet 2004-es indulása előtt a BTZ az egyetem beton- és acélkutatási részlegének is otthont adott, ami a tervezésben is tükröződött. A tetőszerkezetben lévő acél mellett a BTZ rövidebb falain is kiterjedt üvegezéssel és masszív betonalappal rendelkezik.
“A projekt célja az volt, hogy az épületben az összes kutatási részleg sajátos feladatait bemutassa” – magyarázta Nussmüller. “Ezért nagyon gyorsan úgy döntöttünk, hogy mindhárom anyagot felhasználjuk az épület építéséhez. Az építőanyagoknak és a felületeknek meg kell mutatniuk a különböző részlegek elképzeléseit, és elő kell mozdítaniuk a projekt minden résztvevőjének büszkeségét.”
Huszonkét évvel a projekt befejezése után, és annak ellenére, hogy a tömörfát előállító faipari technológia jelentős fejlődésen ment keresztül, Nussmüller továbbra is büszke a projektre.
“Összességében nagyon szerencsések voltunk, hogy sikerült egy olyan épületet létrehoznunk, amelynek ennyi ismeretlen részlete volt. Büszkék vagyunk arra, hogy a befektető és mi is ekkora kockázatot vállaltunk – és sikerült is. Még mindig áll és jó állapotban van, bár néhány dolgot időközben ki kellett javítani”.
A fotókat Paul Ott készítette. A rajzok a Nussmüller Architekten jóvoltából készültek.
Ez a cikk a Dezeen Timber Revolution sorozatának része, amely a tömörfa-szerkezetekben rejlő lehetőségeket vizsgálja, és azt a kérdést teszi fel, hogy a fához mint elsődleges építőanyaghoz való visszatérés egy fenntarthatóbb jövő felé vezetheti-e a világot.
szerk/ford: Tóth János, forrás: Dezeen 03-14
