Az Erdészeti Lapok készített interjút Sulyok Ferenccel, a FAGOSZ elnökével. / 2021-ben megkezdett ágazati körkép sorozatunkban, bő egy évvel ezelőtt, közvetlenül a világjárvány utáni időszakban beszélgettünk utoljára Sulyok Ferenccel, a FAGOSZ idén májusban újra megválasztott elnökével a hazai fagazdálkodás és fapiac aktuális helyzetéről. Azóta nem várt sebességgel újabb változások zajlottak, Európa peremén hosszan tart a háború, amivel kapcsolatban átéltünk egy energiaválságot is. Mindennek komoly kihatásai vannak a gazdaság egészére, azon belül a fa alapú iparágakra.
Elnök úr, hogyan foglalná össze röviden az elmúlt év fapiaci történéseit?
Ahhoz, hogy pontosabban lássuk a folyamatokat, nem is a múlt évtől, hanem egy kicsit távolabbról kezdeném, hogy nagyobb áttekintésünk lehessen.
A COVID-19 járvány után igen gyors gazdaságélénkülés következett. A fapiacra ez az élénkülés már nagyon ráfért, hiszen az ágazat a járványt megelőző években is komoly nehézségekkel küzdött. Már 2017 közepétől erős kínálati piac érvényesült, az ehhez tartozó nyomott árakkal.
A gazdaságélénkülésnek köszönhetően 2021. év végére ez a helyzet megváltozott, egyértelműen keresleti piac alakult ki, dinamikusan növekvő árakkal. 2022 februárjától erre erősített még rá drasztikus mértékben az orosz-ukrán háború következtében kialakult energiaválság. Pánikszerű kereslet alakult ki az energetikai fatermékek vonatkozásában, ami minden választék árát tolta maga előtt, egyre feljebb és feljebb.
2023 márciusára ez a lendület megtört. Az enyhe tél, illetve a takarékossági intézkedések miatt az energetikai piac stabilizálódott, a feldolgozóipar pedig elkezdte visszakorrigálni az árakat és a faipari termékek iránti kereslet csökkenése miatt a felvásárlási mennyiségeket is.
Van esetleg olyan választék, amelyre különösen hatottak a változások? És melyik az, amelyik a leginkább válságálló?
A változások minden választékra erősen hatottak, de a pánikvásárlások a tűzifát és az egyéb energetikai választékokat érintették, itt történtek a legextrémebb kilengések.
A termelési költségek növekedésének lekövetése, majd az elért árak lehetőség szerinti stabilizálása szempontjából a leginkább válságálló faterméknek – a korábbi fapiaci megtorpanáshoz hasonlóan – az akác iparifa választékok bizonyulnak.
A legutóbbi időben ehhez a válságálló csoporthoz csatlakozott a nemesnyár hámozási rönk, ami azért érdekes, mert egyébként a csomagolóanyag piacon is (pl. raklap, cellulóz és papír vonatkozásában) megtorpanás tapasztalható.
Hogyan tovább? Milyenek a piaci várakozások?
Jóslásokba nem szívesen bocsátkozom, de nyilvánvaló, hogy nem mehetünk el szó nélkül az elmúlt hetek szupercellás viharkárai mellett. A magyarországi káresemények szerencsére eltörpülnek az osztrák, szlovén és horvát erdőkben keletkezett viharkárok mellett, de a közép-európai fapiacra nehezedő kínálati nyomást egyaránt érezni fogjuk.
Mindezek ellenére vannak pozitív piaci előjelek is, melyek a faanyag iránti igények bővülését vetítik előre. Magyarországon és a térség többi országában egyaránt folyamatosan mérséklődik az infláció, ezzel párhuzamosan pedig elkezdenek emelkedni a reálkeresetek, és így a fogyasztás is. A mérséklődő infláció segíti a beruházásokat tápláló hitelezést. Az ilyen várakozásoktól szép a fapiac, és akkor a következő tél keménységéről még nem is beszéltünk.
Nem hangzik könnyűnek a gazdasági helyzet, mégis, mintha most kezdene egymásra találni az erdőgazdálkodás és a faipar. A kommunikációban legalábbis jelentős közeledés tapasztalható a két ágazat szereplői között. Egyre többet hallani az erdő alapú gazdaságról, erdő alapú iparról. Mi ennek a jelentősége, mi lehet az együttgondolkodás eredménye?
Kezdem azzal, hogy önmagában már az is jelentős eredmény, hogy együtt tudunk gondolkodni egy olyan helyzetben, amikor a piaci törvényszerűségek az alapanyag termelőjét és annak feldolgozóját egymással ellenkező térfélre kényszerítik. Örömmel tapasztalom, hogy ennek ellenére az erdő, mint a gazdálkodás közös alapja képes közös nevezőt is teremteni.
Jó példák sora illusztrálja ezt az együttgondolkodást. Konkrétan kiragadva néhány: az Agrárminisztérium által végzett KAP Stratégiai Terv előkészítése, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Országos Erdészeti Egyesület szervezésében megvalósított szabadegyetem és ágazatközi kerekasztal-beszélgetések, vagy a Soproni Egyetem által létrehozott Fenntartható Fagazdálkodási Kerekasztal egyeztetései, de ebbe a sorba illesztem a FAGOSZ szervezésében magvalósuló Fakonferenciákat is.
Hiszek abban, hogy a közös gondolatok az erdőalapú gazdaság érzékelhető fejlesztését és társadalmi elismertségét is előmozdítják.
Inkább a háttérben zajló, de jelzésértékű szervezeti változás a kormányzati struktúrában, hogy az elsődleges faipar az Agrárminisztériumhoz került. Ennek meg is van az első kézzelfogható hozadéka: a KAP támogatások körében nevesítve megjelent az elsődleges faipar támogatása. Indokolt ez a támogatási konstrukció?
Az indokoltság kérdésére röviden csak annyit válaszolok, hogy összenő, ami összetartozik! Az erdőgazdálkodás és az elsődleges faipar egységes ágazati tervezése szükségszerű az erdőalapú gazdaság fejlesztéséhez. Nagyon várom a KAP támogatás keretében megvalósuló konkrét faipari beruházások megvalósulását, de számítok arra, hogy az Agrárminisztérium a lehetőségeit maximálisan kihasználva segíti a faipart a kormányzati struktúrában az egyéb minisztériumokhoz tartozó területeken is mint pl. építésügy, gazdaságfejlesztés vagy éppen az oktatás.
Milyen a társadalom hozzáállása a fatermékekhez? Tapasztalható-e változás?
A COVID időszak barkácsolási láza, és a lakóhelyhez közeli erdők jobb megismerése, de különösen az ezt követő időben a lakossági tűzifa szerepének rendkívüli felértékelődése fokozottan ráirányította a társadalom figyelmét a fatermékekre és az ezeket biztosító erdőkre.
Bár van egy hangos réteg, amelynek a negatív véleménye látszólag mindenhol megjelenik, de én egyrészt inkább úgy tapasztalom, hogy a fatermékek előállításának szükségessége és így a fakitermelések elfogadottsága növekedett.
Másrészt azonban a faanyag előállításának módját és helyszínét továbbra is kritikusan, sokszor önös érdekek mentén kezelik az emberek. Talán úgy összegezhető az átlagos honpolgár véleménye, hogy a fakitermelés ne véghasználat formájában történjen, ne a megkérdezett személy lakóhelyének közelében, illetve ne a kedvenc kirándulóhelyén.
Személy szerint nagyon fontosnak tartom azonban azt a társadalmi tapasztalatot, hogy ha tűzifához szeretnénk jutni, akkor ahhoz fakitermelésre van szükség. A tavalyi évben ezzel a valósággal nemcsak vidéken, hanem a városokban is szembesültek.
A két évvel ezelőtti interjúban külön témaként szerepelt a famarketing szükségessége. Sikerült előrelépni ezen a területen?
Az erdőalapú gazdaság szereplői egyetértenek abban, hogy a jó bornak is kell a cégér! A kérdés leginkább az, hogy ezt az érintettek hogyan valósítsák meg és hogyan finanszírozzák. Nagyon előremutató lépés az idén júliusban indult Erdőmánia című televíziós magazinműsor és közösségi médiafelület, amely újszerű formában mutatja be az erdőre alapuló körforgásos gazdaságot. A magazinműsor és tudástár megvalósítását az érdekeltek széles összefogással, többek között erdőgazdálkodók és faipari vállalatok támogatják.
A Tűzifaprogramban tapasztalható hirtelen kereslet és a nyomában kialakuló átmeneti hiányok felvetették a kérdést, hogy stabil lábakon áll-e az ország faellátása. El tudjuk látni magunkat faanyaggal?
Jelenleg még nem elérhetőek a KSH és az Nemzeti Földügyi Központ adatai a tavalyi évi fakitermelésekről. Általánosságban azonban az mondható, hogy tűzifából a hazai igények bőven kielégíthetők.
A hazai erdők bruttó 404 millió m3-es élőfakészletének 13 millió m3 az éves növedéke. Ezt fakitermeléssel átlagosan kevesebb, mint 60%-ban használjuk ki. Vagyis mindez kellő fedezetet biztosít a tűzifaellátásra, sőt még az exportra is. Az átmeneti hiányhelyzetek az elmúlt év tapasztalatai alapján eljárásrendi kiegészítések szintjén megelőzhetőek.
Más a helyzet az iparifa vonatkozásában, ahol nagyon egyszerű termőhelyi akadályokba ütközünk. Amíg az építőipar például a hazánkban meg nem termelhető fenyő anyagra alapoz, addig bizonyos fafajok és termékek esetében mindig behozatalra fogunk szorulni.
Azért nagyon fontosak azok a fejlesztések és innovációk, amelyek a hazai viszonyok között stabilan megtermelhető lombos faanyag szélesebb körű felhasználását célozzák. Ígéretesek a különböző nyárakkal vagy éppen az akáccal kapcsolatos ezirányú kutatások.
Itt válik fontossá az ágazatok közötti együttműködés, hogy az faipar azokra az anyagokra alapozzon, amelyeket az erdőgazdálkodás a klímaváltozást figyelembe véve is biztosítani tud – és fordítva: például az erdőtelepítések lehetőség szerint már most vegyék figyelembe a gazdasági és ipari hasznosíthatóságot.
Az Építésügyi Stratégia meg is fogalmazta azt a célkitűzést, hogy az építőipar minél több hazai előállítású nyersanyagot használjon fel. A faanyag területén mi ennek a realitása?
Az építőipari felhasználás tekintetében ne a fenyő épületfára gondoljunk, ugyanis ahogy az előbb szó volt róla, erdőállományaik adottságai kijelölik az a teret, ahol valóban van előrelépési lehetőség. Ilyen fejlesztési terület az építőiparban egyre nagyobb mértékű OSB-lap felhasználás, mellyel párhuzamosan a magyarországi OSB lemezgyártás kapacitásbővítése Vásárosnaményban már jelenleg is zajlik, alapvetően a hazai nyár és fenyő nyersanyagbázisra alapozva. Emellett, és a fenyő épületfa kiváltását szolgáló, már említett faipari kutatások mellett további ígéretes területet jelentenek például a faalapú szigetelőanyagok termékfejlesztései.
Két éve nagy bizakodással foglalkoztunk a biomassza alapú távfűtő művek kérdésével. A Tűzifaprogramban tapasztalható nagy lakossági kereslet mintha elnyomta volna ezt a területet. Van jövője a faanyag energetikai felhasználásának?
A tűzifaprogram alatt a fűtőművek sem álltak le. Sőt! Igen jelentős többletfelhasználást produkáltak. Az energetikai diverzifikáció, azaz a több lábon állás, valamint a minél nagyobb mértékű kistérségi önellátás felértékelődött. A fatermékek előállítása során mindig is volt, jelenleg is van és a jövőben is lesz egy olyan termékhányad, melynek legkézenfekvőbb felhasználási módja a biomassza alapú távfűtés. Szerencsére a fűtőmű beruházások sem álltak le, például idén ősszel fogják átadni a kecskeméti 20+5 MW teljesítményű biomassza alapú fűtőművet. De továbbmegyek: a kistérségi fűtőművek létesítését a KAP is támogatni fogja.
Európai szinten a zöld gazdaság koncepciója egyre nagyobb teret nyer. Mindeközben megjelent az igény a védett területek növelésére, az erdőterületek gazdasági hasznosításának csökkentésére. Mi lehet a kiút ebből az ellentmondásból? Vagy csak látszólagos az ellentmondás?
Amíg a védett területek kezelése kimerül a passzív természetvédelemben, addig ebből az ellenmondásból nincs kiút. Ezzel már megadtam a választ az ellentmondás feloldására is.
Aktív természetvédelmi kezelés mellett számtalan területen a gazdálkodás és a természetvédelem egymást tudja erősíteni. Feltételezve azt, hogy a jelenleg már védett területekre is kiterjednek majd az aktív természetvédelmi beavatkozások, összességében a védett területek esetleges növelése mellett is előállítható egy olyan modell, mely a zöld gazdaság koncepciójának is megfelel. Többek között erről is szól a fenntartható erdőgazdálkodás. Mondhatjuk azt, hogy már a gyakorlatban is működik a modell, csak el kellene fogadni.
A korábbi interjúban a feldolgozóipar fejlesztésének szükségességét és a melléktermékek felhasználásának fejlesztését szorgalmazta. Történt-e előrelépés ezeken a területeken?
A fafeldolgozó-ipari fejlesztések nem álltak meg, mert aki meg akar maradni a piacon, az kénytelen fejleszteni.
Az élőmunkaerő-igény kiváltása, az energiahatékonyság javítása, egyes esetekben a feldolgozás hatékonyságának növelése érdekében történtek előrelépések, bizonyos esetekben kapacitásbővítés is, de összességében ez még messze nem elegendő ahhoz, hogy a több évtizedes lemaradásunk tükrében ezzel elégedettek legyünk.
Országosan, kormányzati szinten szükséges foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ha előnyben szeretnénk részesíteni a hazai faanyagot és csökkenteni akarjuk az importfüggőséget, ahhoz szükséges a fafeldolgozó-ipar felzárkóztatása. Amíg ez nem valósul meg, addig marad a mostani realitás: külföldi üzemek dolgozzák fel a magyar faanyagot, ahonnan visszavásároljuk a kész termékeket a magyar fogyasztók számára.
Bár vannak előremutató kezdeményezések, elsősorban a nagyobb ipari szereplők részéről, de a melléktermék-felhasználás fejlesztését kicsit háttérbe szorította az energetikai szektor megnövekedett faigénye. Másrészt ennek a területnek a kutatása, az üzemi kísérletekkel együtt, mindenképpen hosszabb időt igényel.
Egyre többet hallani a szakképzett munkaerő hiányából fakadó problémákról? Mi a valós helyzet?
A szakképzett munkaerő jelenlegi hiánya valós probléma, és mindezt tetézi, hogy az utánpótlás sem kellően biztosított. Csekély vigasz, hogy ezzel az erdő alapú gazdaság egyáltalán nincs egyedül. Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség és a szakképzettség nélküli munkaerő is – igaz kistérségenként erősen eltérő mértékben – válogathat a munkalehetőségek közül.
A munkaerőpiaci kihívások felkészületlenül érték az erdőgazdálkodást és a faipart. A hivatástudat, a természetszeretet, a családi hagyományok miatti kötődés az erdőgazdálkodás területén valamelyest segít a munkaerő-utánpótlásban, de a faipar területén erre már kevésbé számíthatunk. Nincs túl sok választás, ehhez a helyzethez alkalmazkodni kell a munkaerő-szükséglet észszerűsítésével, a munkatársak megbecsülésével, a munkakörülmények javításával és az oktatás támogatásával.
Idén újra a FAGOSZ elnökének választották. Mit érez az elmúlt időszakban a FAGOSZ legfontosabb eredményének, és mi a legfontosabb célkitűzése az új ciklusra?
A legfontosabb eredmény számomra az, hogy sikerült egy igen hatékony szakágazati információáramlást megvalósítani. A megújult FATÁJ-online szaklapnak, valamint a FATÁJ hírleveleknek igen jó a fogadtatása. A gyors információáramlás révén, különösen a taglétszámunkhoz és szerény szervezeti apparátusunkhoz képest, igen hathatósan tudjuk véleményünket megjeleníteni. A következő időszak legfontosabb célkitűzései a hazai faipar hatékonyságának javítása, technológiai fejlesztése, az építésgazdasági értékláncban elfoglalt helyének megerősítése, valamint a fokozottabb nemzetközi ágazati együttműködés.
a kérdező riporter: Lomniczi Gergely
Az interjú alapján készült cikk első megjelenése az Erdészeti Lapok 2023. szeptemberi lapszámában volt.
