Elfogadhatatlan, hogy az erdő tulajdonosa egymaga köteles viselni a telepítéssel és gondozással járó terheket, miközben munkája hasznát az egész társadalom élvezi – állítja a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége ügyvezető elnöke.
Magyarországon a faültetvények telepítését szigorúan szabályozzák – tudtuk meg Duska Józseftől. Az erdőtörvény és annak rendeletei pontosan meghatározzák az alkalmazható fajokat és a fajokhoz kapcsolható technológiát, méghozzá olyan részletességgel, hogy a szabályok kitérnek a kötelező hektáronkénti darabszámra, a sor- és tőtávolságra, a szükséges nevelési eljárásra, az alkalmazható növényvédelemre, illetve a kötelező időtávlatra, amely azt határozza meg, hogy a megfelelő magasság elérésével mikor lehet egy telepítést erdővé nyilvánítani.
A telepíthető fafajok listáját az Erdőtörvény (2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról) egységes szerkezetben ismerteti a fa- és cserjefajok jegyzékében. Ebben a tételes felsorolásban 68 lombos fafaj, 16 tűlevelű és örökzöld fafaj, valamint 62 cserjefaj szerepel.
A különleges fajokkal csak kísérletezni lehet
Megkérdeztük a MEGOSZ ügyvezető elnökét, van-e arra példa, hogy az erdőgazdálkodók Magyarországon nem őshonos fafajtákat telepítenek. Válaszából kiderült, hogy ilyesmi ritkán fordul elő, hiszen az erdőtelepítést az erdészeti hatóság kötelezően tervhez és engedélyhez köti, ezért a korábbi cikkünkben bemutatott smaragdfáról nem állnak rendelkezésre érdemi adatok, így a növény talajra és termőhelyre gyakorolt hatásairól sincs információ.
Védik a vegetációt az invazív fajoktól
Amikor a közelmúltban az MTI alapján a FATÁJ is megírta, hogy a Somogy megyei Nagyberényben kísérleti céllal kisebb erdőt telepítettek a Magyarországon nem őshonos smaragdfából, amely kiválónak mondott tulajdonságai miatt Szaúd-Arábia érdeklődését is felkeltette, több olvasói levél is érkezett szerkesztőségünkbe a témával kapcsolatban.
Egy közgazdász olvasónk például arról számolt be, hogy befektetőként érdeklődött a smaragdfa iránt, amely egyedi biológiai jellegzetességei miatt nagy területeken telepítve elméletileg karbonsemlegessé tehetné a világot, ráadásul fizikai tulajdonságainak köszönhetően ipari alapanyagként is figyelemre méltó, hiszen jól megmunkálható, szép rajzolatú fáról van szó, amit karbonbesorolása miatt akár energianövényként is hasznosítani lehet.
Igen ám, csakhogy az érdeklődése menten alábbhagyott, amikor megtudta, hogy Magyarországon egy fafaj kizárólag akkor telepíthető, ha az megfelel a hazai erdősítési célállománytípusnak. Vagyis kényszerkivágatás vár minden olyan fafajtára, amely nem szerepel ezen a listán. Márpedig ott egyetlen Paulownia faj sincs felsorolva, ami annyit jelent, hogy smaragdfa-ültetvény létrehozására kizárólag kísérleti területen és kísérleti céllal lehet engedélyt kapni. Ennek oka a vegetáció védelme az invázióra képes növényfajoktól.
Az erdősítés olykor évszázados befektetés
A közelmúltban Szentpéteri Sándor, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára egy rendezvényen arról beszélt, hogy a szaktárca azt szeretné elérni, hogy a gyengébb termőképességű területeken a gazdálkodók számára minél inkább valós alternatíva legyen az erdők nevelése.
Arra a kérdésre, hogy a fatelepítésnek elsősorban ipari vagy klímavédelmi jelentősége van-e, Duska József, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége ügyvezető elnöke azt válaszolta, hogy az erdőtelepítésnek azonnal megjelenő és az elültetett csemeték növekedésével arányosan növekvő klímavédelmi hatása van, miközben a gazdasági szerepe is jelentős, de ez utóbbi csak megfelelő kor elérésével jelenik meg.
Így a nyár- és akácfajok húsz-harminc évig, míg a lassan fejlődő őshonos fajok, például a tölgyek 120 évig növekednek, miközben az évtizedekben vagy évszázadban mérhető erdőnevelés alkalmával kikerülő faanyag értéke többnyire csak a nevelővágás elvégzésének a költségét fedezi.
Számottevő bevétel a véghasználat alkalmával várható. A fa ipari szempontból azért fontos, mert sok területen nélkülözhetetlen, miközben az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásainak értéke ezt jelentősen meghaladja. A MEGOSZ többször egyeztetett az Európai Unió magánerdős szövetségével (CEPF), amely az egyik legnagyobb feladatának tekinti az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásainak beárazását, a megalapozó kutatások elvégzését és megjelentetését, illetve beépítését a jogalkotásba. Ennek eredményeként új támogatáspolitikai irányelvek dolgozhatók ki.
“A hosszú termesztési ciklus ellenére Magyarországon azért vált népszerűvé az erdőtelepítés, mert az új erdők létrehozásának és fiatalkori ápolásának költsége a Vidékfejlesztési Program erdészeti jogcímeiből pályázható” – teszi hozzá a MEGOSZ ügyvezető elnöke.
Az erdőnél nincs jobb klímaberendezés
Duska József úgy véli, fontos lenne kihasználni az erdő klímamegőrző szerepét, és szerinte a támogatáspolitikai célok közé be kell illeszteni a meglévő erdők fenntartásának támogatását, mert az erdőnek nem a kivágható faanyag a fő terméke, hanem maga az erdő.
Az erdő ugyanis folyamatosan biztosít olyan ökoszisztéma-szolgáltatásokat, mint amilyen például a porlekötés, a szén-dioxid-lekötés, az oxigénkibocsátás, a párologtatás, a talajvédelem, az erózió elleni védelem, a klímamegőrzés, miközben egyúttal rekreációs, közjóléti, szabadidős tevékenységek színtere.
Ezek az erdők által nyújtott szolgáltatások biztosítják az ország komfortját, amelyet mindenki élvez, de senki sem fizet meg, csak az erdő tulajdonosa, gazdálkodója. Az erdő fenntartása pedig fontos és költséges.
Márpedig a MEGOSZ ügyvezető elnöke szerint nem elfogadható, hogy az erdő tulajdonosa egymaga köteles viselni a terheket, miközben munkája és beruházása hasznát mindenki élvezi. Az erdő fenntartásának költségei és a faanyagból származó bevételek egyre inkább eltávolodnak egymástól, vagyis szükségessé vált a támogatáspolitika átalakítása.
(Borítókép: A pilisszentkereszti erdő 2015. július 23-án. Fotó: Bruzák Noémi / MTI)
forrás: index
