A fával visszaélnek, a hanyagság és a félretájékoztatás azzal fenyeget, hogy a nagyméretű faépítészet nem éri el teljes potenciálját, állítja Hermann Kaufmann – a “tömörfa szerkezetek nagyapja” – ebben a Timber Revolution / Fa Forradalom sorozat részeként készült interjúban.
“Most igazán veszélyes időszak van a fa mint erőforrás számára. Mondhatjuk, hogy ez az építőipar megmentője. És úgy gondolom, hogy ott van szerepe, ahol van értelme használni. De ez is egy korlátozott erőforrás, így óvatosnak kell lennünk, hogy ne használjuk túl, különösen most, hogy más iparágak is felugrottak a vonatra. A faanyaggal mostanában eléggé visszaélnek.” – mondta az osztrák építész a Dezeen-nek.
A tömörfa-építés "lábon lőheti magát".
Mivel az épületek hosszú távon tárolják a fába zárt szén-dioxidot, Kaufmann szerint az építőiparnak kellene elsőként rendelkeznie a világ korlátozott fakészleteiről. Jelenleg azonban az iparágat a szakképzett kézművesek és a műszaki ismeretek hiánya hátráltatja, ami szerinte káros hatással lehet az épületek minőségére.
“A faépítés szorgalmat igényel, de a szorgalom eltűnőben van” – mondta Kaufmann. “Ha összehasonlítjuk az építési kultúrát Európa-szerte, hatalmas különbségek vannak a kivitelezés minőségében, ha egy svájci, vagy mondjuk egy franciaországi vagy angliai épületet nézünk.”
“Ha hanyag munkát végzünk, amikor fával építkezünk, és olyan páralecsapódás vagy vízbehatolás történik, amit nem veszünk észre azonnal, az anyag gyorsan elkorhad, és hatalmas szerkezeti károkat okozhat” – tette hozzá.
“Szóval egy kicsit félek, hogy a jövőben lesz néhány káresemény, és a tömörfa anyag/szerkezet lábon lőheti magát”.
Több mint 30 éve építkezik tömör faanyagból.
Bár a német nyelvterületen kívül talán kevésbé ismert, Kaufmannt a modern faépítés úttörőjének tartják, akit Michael Green kanadai építész a “tömörfa szerkezetű faépítés nagyapjának” nevezett.
Az ácsok hosszú sorából származó Kaufmann már az 1970-es években, amikor az innsbrucki és bécsi műszaki egyetemeken építészetet tanult, a faépítés “elfeledett témájának” szentelte magát.
“Abban az időben az alpesi régióban kezdett kialakulni némi modern faépítés” – mondta. “Nemzetközi szinten azonban szinte semmi sem volt. Még Japánban sem csináltak akkoriban sokat azok a jó építészek, akik most fával dolgoznak.”
“Megkérdőjeleztem, hogy jó úton járok-e, amikor a diáktársaim egyre nagyobb és nagyobb projekteket kaptak, én pedig még mindig viszonylag kis dolgokon dolgoztam” – tette hozzá. “Akkoriban még nem voltak igazán nagy projektek a faiparban.”
“El kellett mennem egy-egy hegesztőhöz, hogy egyedi csavarokat és acélalkatrészeket készítsenek nekem, hogy modern faszerkezeteket tudjak építeni.”
Kaufmann 1983-ban saját irodát alapított Hermann Kaufmann + Partners néven, majd később a Müncheni Műszaki Egyetemen megalapította Európa egyik első, kifejezetten a faépítéssel foglalkozó intézetét, azzal a céllal, hogy a fát mint modern építőanyagot újjáélessze.
Korszakalkotó projektjei közé tartozik a Passivhaus lakóház, amely már 1997-ben előregyártott tömörfából készült modulokat használt, egy faszerkezetű középiskola, amely 2017-ben elnyerte a Német Építészeti Díjat, valamint egy mesterséges vízerőműves-tó fölött magasodó irodaház, amely egy időben a legnagyobb ilyen jellegű épület volt Európában.
Kaufmann magas faszerkezetek terén szerzett szakértelme döntő szerepet játszott a Brock Commons építésében is – ez a Brit Columbia Egyetem diákszállója, amely 2016-os befejezésekor a világ legmagasabb tömörfából készült épülete volt.
De még olyan helyeken is, mint Kanada és Skandinávia, ahol jelenleg számos más rekordot jelentő tömegfából készült projekt van folyamatban, az építész szerint még mindig jelentős a készségbeli hiányosság, amelyet kezelni kell.
“A faépítészek a jó mesteremberekből élnek” – mondta. “És azokban az országokban, ahol ez nincs meg, nehéz dolgunk van.”
“Kanadában egy 18 emeletes, akkoriban a legmagasabbnak számító magasépület építésénél adtunk tanácsot, és örültünk, hogy találtunk olyan mesterembereket, akik tudták, mit csinálnak” – folytatta Kaufmann.
“És valahányszor északi országokban, például Svédországban és Finnországban járok, a kollégáim panaszkodnak, hogy náluk már nincsenek mesteremberek, csak nagy gyártók, akik a végén összecsavarozzák az épületeiket”.”
"Ez egy evolúció lesz, nem forradalom"
Kaufmann azt jósolja, hogy a faanyag csak “nagyon kevés országban” válhat a fő építőanyaggá, például a hazájában, Ausztriában, ahol a faanyag bőséges helyi erőforrás, és ahol a gyártók és a kézművesek ki tudják alakítani a szükséges készségeket ahhoz, hogy az anyaggal okosan méretezve dolgozzanak.
“Sok építész változtat irányt és fedezi fel a fát, de az iparág nem tud lépést tartani” – mondta. “Szükségünk van gyakornoki képzésekre a fiatalok képzéséhez, és a mérnökök körében know-how-t kell kiépítenünk.”
“Az egész láncnak szüksége van a megfelelő tudásra, hogy mozgásba lendüljön” – tette hozzá Kaufmann. “Ez jelenleg is zajlik, és viszonylag gyorsan megtörténhet. De nem fog berobbanni. Ez egy evolúció lesz, nem pedig forradalom.”
Ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy egyre több építész már most is “elszabadultan játszik” a tömegfa kifejezéssel, és arra használja, hogy zöldre mossa az épületeit.
“Az emberek néhány négyzetméternyi fát csavarnak a homlokzatukra, és azt mondják, hogy az épület fenntartható” – magyarázta Kaufmann, és a folyamatot ahhoz hasonlította, mintha egy járművet egy dekoratív spoilerrel látnának el, hogy versenyautónak tűnjön.
“Ez egy kicsit járványszerűvé vált” – tette hozzá. “Csak akkor beszélek fenntartható épületről, ha a tömegének nagy részét fa teszi ki. Minden más csak zöldmosás”.
Az építészek megtalálhatják a kihívásban rejlő lehetőségeket
Bár a faépítéshez szükséges fokozott összetettség és precizitás kihívást jelent az iparág számára, Kaufmann szerint ez egyben lehetőséget is jelent az építészek számára, hogy ismét jobban részt vegyenek a projektek építési folyamatában, ahelyett, hogy csak terveznék azokat.
“Amikor fából építkezünk, sokkal korábban be kell vonnunk az építési know-how-t a folyamatba, ha azt akarjuk, hogy a projekt sikeres legyen” – mondta. “A tervezési kultúrában bekövetkezett változás rendkívül izgalmas számunkra, mert sokkal többet kér az építésztől.”
“Sokkal érdekesebb, és az építész kompetenciáinak valószínűleg ismét sokkal mélyebben kell majd belemennie az építési folyamatba, ahelyett, hogy csak felület- vagy színtervezőként tevékenykedne, és rendereket készítene, hogy bárki építkezhessen.”
Ez a cikk a Dezeen Timber Revolution sorozatának része, amely a tömörfa-szerkezetekben rejlő lehetőségeket vizsgálja, és azt a kérdést teszi fel, hogy a fához mint elsődleges építőanyaghoz való visszatérés egy fenntarthatóbb jövő felé vezetheti-e a világot.
szerk/ford: Tóth János, forrás: Dezeen 03-03
