Az erdészeti, fafeldolgozó, fakereskedelmi ágazat 10 kiemelkedő nemzetközi szövetsége aláírták és november 17-én közzétették az erdőirtásmentes termékekről szóló rendeletjavaslatról folytatott háromoldalú egyeztetés során az EU Tanácsának címzett, számos ajánlást tartalmazó levelüket.
Miután a Tanács 2022. június 24-én megállapodott az általános megközelítésről, az Európai Parlament 2022. szeptember 13-án elfogadta álláspontját az erdőirtással és erdőpusztulással összefüggő egyes árucikkek és termékek uniós piacon történő forgalmazásáról, valamint az Unióból történő kiviteléről szóló rendeletre irányuló európai bizottsági javaslatról (“erdőirtásmentes termékekről szóló rendelet”) és a 995/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről. A két intézmény álláspontjának elfogadása intézményközi tárgyalásokat (az úgynevezett “háromoldalú egyeztetést”) váltott ki az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között, amelyek jelenleg is folynak.
Az uniós tagállamok képviselőjeként a Tanács szerepe kulcsfontosságú egy olyan kompromisszumos szöveg kidolgozásában, amely lehetővé teszi a rendeletnek az erdőirtás világméretű visszaszorítására irányuló célkitűzésének megvalósítását, ugyanakkor biztosítja a rendelet gyakorlati alkalmazhatóságát és hatékonyságát valamennyi kulcsfontosságú érdekelt fél számára.
Az európai erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók, valamint az európai erdészeti alapú iparágak már régóta aktívan hozzájárulnak a jövőbeli rendelet célkitűzésének eléréséhez azáltal, hogy csak olyan fát termelnek és dolgoznak fel, amely jogszerűen fenntartható módon kezelt erdőkből származik, és megfelel az EUTR-ben foglalt kötelezettségeknek. Az európai iparágak által felhasznált faanyag már most is a legmagasabb szintű ellátási lánc-ellenőrzési rendszernek van alávetve a jogszerűség biztosítása és a fenntarthatóság elősegítése érdekében.
Az európai erdészeti és faalapú ágazat fő képviselői, az Európai Faipari Szövetség (CEI-Bois), az Európai Fűrészipari Szervezet (EOS), az Európai Fakereskedelmi Szövetség (ETTF), az Európai Papíripari Szövetség (CEPI), az Európai Bútoripari Szövetség (EFIC) , az Európai Panel Szövetség (EPF), az Európai Erdőtulajdonosok Szövetsége (CEPF), az Európai Állami Erdészeti Szövetség (EUSTAFOR), az Európai Gazdák és Európai Szövetkezetek (COPA-COGECA), valamint a Nemzetközi Trópusi Faipari Technikai Szövetség (ATIBT), számos ajánlást kívánnak tenni a készülő rendelet tartalmára vonatkozóan, amelyek jelentősen megkönnyítenék annak végrehajtását, ugyanakkor hatékonyan fenntartanák a rendelet elérni kívánt céljait:
- Az alapvető fogalommeghatározások a lehető legegyértelműbbek és működőképesebbek legyenek
A Tanács általános megközelítésében javasolt “erdőirtás” és “erdőpusztulás” fogalom-meghatározásokat meg kell tartani, mivel azok egyértelműek és könnyen alkalmazhatóak. Erre a megközelítésre azért van szükség, hogy a fenntartható módon kezelt erdőkből fát beszerző gazdasági szereplők ne kerüljenek jogbizonytalan helyzetbe. A Tanács álláspontjához képest a Bizottság eredeti javaslata vagy a Parlament álláspontja nem csak jogi szempontból nem egyértelmű, hanem bizonyos téves felfogásokon is alapul, amelyekkel további visszaélésekhez vezethetnek (pl. az erdőátalakítással összefüggésben). Mindenekelőtt arra szeretnénk rámutatni, hogy a fajösszetétel megváltoztatása szükséges lehet az erdőállományok gyorsan változó éghajlati körülményekhez való alkalmazkodásához, valamint a jövőbeli biodiverzitás-potenciál és az erdők ellenálló képességének megőrzéséhez.
Ezért a fajösszetételben bekövetkező változások “erdőpusztulásnak” vagy “átalakulásnak” tekintése, ahogyan azt az Európai Parlament javasolja, akadályozni fogja a szükséges helyszíni intézkedéseket. Az ilyen félreértések elkerülése érdekében az “erdőpusztulás” fogalmának egyértelműnek kell lennie, és ki kell zárnia a fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatokat a degradációs tényezőnek minősülő kockázatból.
- Az új földrajzi helymeghatározási követelményeknek végrehajthatónak kell lenniük, és nem szabad az alacsony kockázatú országokban működő gazdasági szereplőkre vonatkozniuk
Értékláncunk emlékeztet arra, hogy a kötelező földrajzi helymeghatározási követelmény bevezetését megfelelő hatásvizsgálat nélkül, valamint az erdészeti és faipari szakértőkkel folytatott konzultáció nélkül terjesztették elő a módszertan kidolgozását és megvalósíthatóságát illetően. A kis erdőbirtokosok földrajzi helymeghatározási adatainak összegyűjtése és az értékláncban való értelmes továbbítása olyan jelentős technikai, logisztikai, jogi és irányítási kihívásokkal jár, amelyek jelenleg meghaladják a felelős érdekelt felek kapacitását.
Ezen túlmenően alapvető fontosságú, hogy az alacsony kockázatúnak minősített országokból származó árukat és termékeket importáló piaci szereplők és kereskedők mentesüljenek a földrajzi helymeghatározás követelménye alól, hogy ne bonyolítsák szükségtelenül az egyszerűsített átvilágítási folyamatot. A földrajzi helymeghatározási követelmény egyszerűsítésén kívül sajnáljuk, hogy az Európai Parlament azt javasolta, hogy az alacsony kockázatú országokban termelő gazdasági szereplők számára kevésbé egyszerűsítsék az átvilágítási követelményeket. Ez nemcsak indokolatlan terhet jelentene a gazdasági szereplők számára, hanem csökkenthetné az országok ösztönzését is arra, hogy csökkentsék kockázati kategóriájukat.
Az országok kockázatának összehasonlító értékelésével kapcsolatban megjegyezzük, hogy a végrehajtás lehetővé tétele érdekében a Bizottságnak a jogszabály végrehajtása előtt meg kellene adnia a termelő országok besorolását.
Megismételve és tovább hangsúlyozva azt a követelésünket, hogy az alacsony kockázatú országokat zárják ki a földrajzi helymeghatározási követelmény alól, támogatjuk a Parlament arra irányuló javaslatát, hogy a rendelet betartása által közvetlenül érintett érdekelt felek bevonásával áruspecifikus iránymutatásokat dolgozzanak ki, mivel ez szükséges ahhoz, hogy a piaci szereplők számára a földrajzi helymeghatározási követelménynek az adott értékláncokban történő végrehajtásával járó összetett kihívásokkal való szembenézéshez szükséges támogatást nyújtsanak. Fontos továbbá, hogy a földrajzi helymeghatározási követelmény végrehajtási időszakát meghosszabbítsák, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az áruspecifikus iránymutatásokban foglaltak alapján történő jelentős működési változtatásokra; ha az iránymutatásokat a rendelet hatálybalépését követő 12 hónapon belül kell kiadni, akkor a piaci szereplőknek és a kereskedőknek legalább 24 hónap álljon rendelkezésre az iránymutatások végrehajtására. Alternatív megoldásként a rendelet meghatározhatna egy meghatározott időtartamú végrehajtási időszakot az áruk specifikus iránymutatások kiadását követően. Az iránymutatások elfogadásától függetlenül legalább a rendelet hatálybalépését követő legalább 5 éves végrehajtási időszakot kell felajánlani a gazdasági szereplőknek.
- Az őshonos népeket védő intézkedéseknek figyelembe kell venniük az erdőtanúsítási rendszerek szerepét, és azokat egy nemzetközi szakértőkből és az IPLC-k képviselőiből álló testület egyetértésével kell elfogadni
Az Európai Parlament elfogadott álláspontjában a gazdasági szereplők és a kereskedők számára számos jogi kötelezettséget írnak elő az őshonos népekkel kapcsolatban. Rá kell azonban mutatni, hogy az “őshonos népek” fogalmának meghatározása nem egyértelmű. Bár léteznek ENSZ-meghatározások, az Európai Parlament által elfogadott szövegben az “őslakos népek” a “helyi közösségekkel” társul, ami nagy bizonytalanságot okoz a gazdasági szereplők számára. Miközben határozottan elítéljük és elutasítjuk az őslakos népek elleni erőszak minden formáját, úgy gondoljuk, hogy a politikai döntéshozóknak meg kellene fontolniuk a meglévő erdészeti tanúsítási rendszerek, mint például a PEFC és az FSC szerepét, mint az őslakos népek hagyományos és törvényes jogainak betartását bizonyító eszközt. Amikor az őslakos népekkel kapcsolatos, a piaci szereplőkre és kereskedőkre vonatkozó kötelezettségeket és/vagy követelményeket mérlegelik, ezt az erdészeti tanúsító szervezetekkel, valamint egy nemzetközi szakértőkből és az IPLC-k (Indigenous Peoples and Local Communities – őslakos népek és helyi közösségek) képviselőiből álló testülettel konzultálva kell megtenni.
- Szakértői csoport felállítása a földrajzi helymeghatározási követelmény kötelezővé tételét megelőzően, és a földrajzi helymeghatározási információkhoz való hozzáférésnek az illetékes hatóságokra való korlátozása.
Amint azt az erdészeti és erdészeti alapú ágazat már többször is közölte, jelenleg nem működik geolokációs rendszer, és az intézmények által javasolt rendszereket a gazdasági szereplők nem használják általánosan. Az üzemeltetők eddig nem kaptak reális becslést a geolokációs rendszer létrehozásának költségeiről. Ezért arra kérjük az uniós intézményeket, hogy a geolokáció kötelezővé tételét megelőzően a harmadik országokkal és a szolgáltatókkal konzultálva hozzanak létre egy szakértői csoportot, és a geolokáció elfogadását és bevezetését ennek a szakértői csoportnak a megállapításaira alapozzák. Ennek a csoportnak elemeznie kell, hogy mikor és milyen feltételek mellett legyen kötelező a geolokációs követelmény. Ennek során fontos biztosítani, hogy olyan hatékony rendszer jöjjön létre, amely nem ró indokolatlanul nagy terhet a szolgáltatókra.
Komoly aggályok merülnek fel továbbá azzal kapcsolatban, hogy a nyilvánosság hozzáférhetne azokhoz a geolokációs információkhoz, amelyeket a gazdasági szereplőknek átvilágítási kötelezettségük részeként meg kell adniuk, akár az átvilágítási nyilatkozatoknak az úgynevezett “nyilvántartási” információs rendszerben történő nyilvántartásba vételével, akár – az Európai Parlament javaslata szerint – éves jelentéstétel útján. A földrajzi helymeghatározási információk rendkívül érzékenyek, és a szélesebb nyilvánosság számára történő terjesztésük potenciálisan jelentős zavarokat okozhat a piaci szereplők és a kereskedők napi működésében. Ugyanakkor az európai versenyjog megsértésének jelentős kockázata is fennáll. Ezenfelül, tekintettel az európai piacon a fafeldolgozó ágazatban folyó intenzív versenyre, az úgynevezett “erőforrás-terület” körüli titoktartás kulcsfontosságú. Ezért felszólítjuk az EU Tanácsát és az EU tagállamait, hogy az e rendelet szerinti kötelezettségeik teljesítése során korlátozzák a földrajzi helymeghatározási információkhoz való hozzáférést az illetékes hatóságokra.
Ezenfelül az aláírók véleménye szerint a kellő körültekintéssel kapcsolatos erőfeszítések megkettőződésének elkerülése érdekében ez a kötelezettség továbbra is csak a gazdasági szereplőket terheli, ahogyan azt a Tanács az általános megközelítésében már hangsúlyozta. Ezért a kereskedőket mentesíteni kell az átvilágítási kötelezettség alól. Ha azonban a nem kkv-ként működő kereskedőknek továbbra is bizonyítaniuk kellene, hogy az ellátási láncban feljebb elhelyezkedő gazdasági szereplők eleget tettek saját átvilágítási kötelezettségeiknek, amint azt az általános megközelítés is előírja, akkor elegendő az egyes nyilvántartásba vett átvilágítási nyilatkozatok hivatkozási számához való hozzáférés. A kereskedők számára ezért nem szükséges a földrajzi helymeghatározási információkhoz való hozzáférés.
- Vegye figyelembe a gazdasági szereplőkkel vagy kereskedőkkel szemben benyújtott esetleges megalapozatlan aggályok valamennyi potenciálisan negatív következményét.
Miközben az európai erdészeti és erdészeti alapú ágazatok elismerik a természetes és jogi személyek jogát arra, hogy megalapozott aggályokat nyújtsanak be, egyensúlyt kell teremteni annak érdekében, hogy a gazdasági szereplőket is megvédjék a potenciálisan messzemenő jogi következményekkel járó, megalapozatlan állításokkal szemben. A rendeletnek egyértelművé kell tennie, hogy a megalapozatlan aggályokat a hatóságok elutasítják. Fontos hangsúlyozni, hogy az átláthatóság növelését célzó intézkedések összességében üdvözlendők, amennyiben a piaci versenytársak és más érdekcsoportok nem használhatják fel őket azzal a céllal, hogy megalapozatlan állítások révén kárt okozzanak a piaci szereplőknek és a kereskedőknek. Ezen túlmenően a megalapozott állításoknak azt is bizonyítaniuk kell, hogy a panaszosok jogait közvetlenül érintik a gazdasági szereplő intézkedései/cselekményei.
Az állításokból továbbá ki kell derülnie, hogy az állításhoz jogos érdek fűződik (pl. helyi ügy), és hogy az igénylő által kért információ valóban szükséges, és nem állítások tömeges előállítására szolgál.
E levél aláírói, beleértve az általuk képviselt tagokat is, támogatják az új rendelet célkitűzését, és kifejezik érdeklődésüket és készségüket az új rendelet kidolgozásában és végrehajtásában való együttműködésre. Elkötelezettek abban, hogy megosztják több évtizedes tapasztalataikat (különösen a tanúsítás révén) e rendelet előterjesztőivel, hogy tovább javítsák az erdészeti tevékenységek jogszerűségét, valamint a faellátási lánc integritását és nyomon követhetőségét, elkerülve az erdőirtást.
A közös ajánlások aláírói:
ATIBT: Nemzetközi Trópusi Faipari Technikai Szövetség
CEI-Bois: Európai Faipari Szövetség
CEPF: Európai Erdőtulajdonosok Konföderációja
CEPI: Európai Papíripari Szövetség
COPA-COGECA: európai mezőgazdasági termelők és európai szövetkezetek
EFIC: Európai Bútoripari Szövetség
EOS: Európai Fűrészipari Szervezet
EPF: Európai Panel Szövetség
ETTF: Európai Fakereskedelmi Szövetség
EUSTAFOR: Európai Állami Erdészeti Szövetség
szerk/ford: Tóth János, forrás: ATIBT 11-18
