Hatalmas köszönet mindenkinek, aki résztvett ebben a munkában! Pontosan tudom, hogy nem a számokért ültetünk, hanem mert mindannyian tudjuk, hogy a fa levegőt ad, port köt meg, hűti az egyre hevültebb Földet, szép, jó a közelében lenni, otthont ad egy sor élőlénynek, egyes fajtái élelmeznek minket, s utóljára említem, de most a 21. század elején a legfontosabb tulajdonsága: széndioxidot köt meg. Ezzel pedig, lassítja, hátráltatja a globális felmelegedést.

Nem számokért ültetünk, hanem a jövő nemzedékeiért, a gyerekeinkért, unokáinkért, az emberiség egy a mainál jobb földi létezése érdekében.

Egy évvel ezelőtt a mégcsak féléves, szinte el sem indult közösségünket letaglózva érte a járvány. Ennek ellenére akkor a tavaszi szezont 22 ezres ültetéssel zártuk. Senki nem számított rá, hogy egy év után újra ugyanabban a cipőben fogunk járni. Sőt, mintha a mostani brit vírus még sokkal veszélyesebb lenne. Ennek ellenére idén már 35 ezernél is nagyobb számban ültettünk. Tanulunk, fejlődünk, egyre okosabbak és jobban szervezettek vagyunk (140-nél több helyi csoport). Vigyázunk magunkra, figyelünk és vigyázunk egymásra.

Személyesen, hihetetlenül büszke vagyok arra, amit eddig elértünk. S ebben persze benne van a 100.000-es szám, de benne vannak a mosolygó arcok, a munkálataink körül szaladgáló gyerekek, a megvalósult ültetés utáni fáradtsághoz társuló elégedettség érzése, a másfél vagy egyéve elültetett, most már saját életüket élő, kipattanó levelű fácskáink derűs látványa.

A hatalas köszönet mellett szeretném valahogy méltó szavakba formálva kifejezni a hálámat, amiért az alapítvány, az országos közösség, mindnnyiótok beletett munkája révén, ahogy a már önálló fácskáink, egyre terebélyesebb, magasabb, életerősebb.

Óriási vállalás a miénk és hatalmas út áll még előttünk. Minden apró mezsgyekőnek, amely mellett úgy haladunk el, mint most a 100.000-es szám mellett, fontossága van. Ti tudjátok a legjobban, hogy idáig eljutni, nem ingyen van, nem a semmiből következik, hanem nagyon sok összehangolt és szakszerű munkából.

Sokakat és sok közösséget ki lehetne emelni, nevesíteni. Köszönet nekik. Most mégsem ezt hangsúlyoznám. Hanem azt, hogy így együtt hoztunk létre máris mi civilek, másféle munkák, hivatások elkötelezettjei, egy igen fontos teljesítményt. Büszke vagyok rátok! Ránk. Annyit kérek csak, menjünk tovább, egészen a 10 millióig. Ültessünk!

Éljen az Élet,

Bojár Iván András

Forrás: 10millióFA