“(…) hiszünk abban, hogy az építészet fejlődésének alapja a meglévő tudás megosztása.” Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Az ÉpítészFórum Huszár Andrással, a Hello Wood társalapítójával és vezető tervezőjével készített interjút.
Huszár András a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett építőművész, valamint design- és művészetmenedzsment szakon. Bécsben az Angewandte Kunst egyetemre járt ösztöndíjjal, ahol Zaha Hadid, Greg Lynn és Wolf D Prix tanította. Egyetemista évei alatt négy éven át a Művészetek Völgyébe szervezett MOME faépítészeti alkotótáborokat, miközben az egyetem szponzorszervezőjeként tevékenykedett, illetve a PreMOME felvételi előkészítő építész szakoktatója is volt.
A nemzetközileg is elismert Hello Woodot 2010-ben egy dán faépítészeti fesztivál mintájára alapították meg társaival, Ráday Dáviddal, Pozsár Péterrel (2022-ig) és Bakos Maximmal (2014-ig), akikhez 2017-ben Tóth Krisztián csatlakozott. Az alkotótáborok szervezésével tudatosan építették a “design and build” módszertant, és egy teljesen új alapokon álló, nemzetközi közösséget. A célok között volt, hogy az építészek ne csak a tervasztal mellett tervezzenek, hanem közelről is megéljék az építés fizikai valóságát, az épület létrejöttét. Huszár András az építésziroda vezetőjeként a cég stratégiájának megvalósításáért felel, és közvetlen, tartós együttműködéseket épít ügyfelekkel, partnerekkel. A Hello Wood “nagyköveteként” design szemléletet, közösségi gondolkodást és játékosságot hoz a munkába. Lételeme az építészet különböző területein forradalmit, maradandót alkotni.
Nevéhez fűződik az ország első design gyerekprogramjának (DEMO – Design és Egészség Modell) elindítása. Előadott az első budapesti Pecha Kuchán 2006-ban, témája az alkotótáborok és az általa tervezett Hintayo volt. 2008-ban megalapította saját irodáját, a HA Építésziroda Kft-t. 2012-ben a top 10 fiatal magyar építész közé sorolta a TrendGuide magazin. “Az év 30 példaképe” egyikének választotta a Példakép Alapítvány 2015-ben. A kezdetektől fontos számára a fenntartható építészet, a 17. hazai, hivatalosan is elismert passzívház tervezője volt 2012-ben.
A Hello Wooddal számos hazai és nemzetközi design, illetve építészeti díjat elhoztak, a teljesség igénye nélkül: Iconic Awards – Innovative Architecture, BIGSEE Architecture Awards, Architecture Masterprize, BLT Built Design Award, EDIDA Hungary, A´ Design Award, IDA – International Design Awards, Architizer A+ Awards, IF Design Award. Emellett több hazai tervpályázaton díjazták már pályaművüket: I. hely a Bence-hegyi kilátó, megosztott I. hely az MCC épületfejlesztési, II. hely az MCC üdülőfejlesztési pályázatán, megosztott III. díj a Városmajor megújítására kiírt tájépítészeti tervpályázaton. Továbbá a Teqball one sportasztal fejlesztéséért a sportág alapítóival és a Co&Co designer csapatával 2019-ben átvehették a Magyar Formatervezési Díjat.
Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?
Design, Build, Develop.
Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? Miért?
Különleges helyszín számomra a Művészetek Völgye települései, különösen a Völgy első helyszínét adó Csórompuszta. 2003-tól szerveztük ide a MOME (akkor Magyar Iparművészeti Egyetem) alkotótáborait. Ezek az események önszerveződve jöttek létre, akkor még az alkotótáborok nem voltak intézményesítve az egyetemeken. A Művészetek Völgyétől viszont helyszínt és publicitást kaptunk, minden mást – ideértve a csapatok és a szponzorok szervezését – mi oldottunk meg Antalóczy Tímea, az akkori Menedzserképző Intézet vezetőjének mentorálásával. Mindig kiemelkedően látványosak voltak az építésztábor alkotásai: itt készült el a Pillérerdő is, amely később Janáky István által féléves feladat lett a MOME-n. Akárcsak a Hello Wood táborok alkalmával később, itt is csapatban építettünk a helyiekkel együttműködésben. Már találkozott az egyemisták kísérletező szelleme a felhasználók igényeivel, örömmel láttuk, hogy ami megépült, azt a helyiek és a látogatók egyaránt szerették.
Mindig visszahúzott ide a szívem, ezért 2011-ben úgy döntöttünk alapítótársaimmal, hogy Csongrádról áthozzuk, és itt rendeztük meg a Hello Wood táborokat. Néhány évre rá az álmunk teljesült azzal, hogy a saját területünk lett. Végül tavaly itt valósult meg a Hello Wood legelső ingatlanfejlesztési projektje: első saját szálláshelyünket, a csóromföldei Sziklákat építettük meg a helyszínen.
Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?
Mindig az érdekelt, hogy újat hozzak létre, de szüleimtől elsajátítottam a régi tiszteletét. A kételkedés, vagy kísérletezés, a határok átlépése különleges eredményeket hoz. Meggyőződésem, hogy egy-egy tapasztaltabb tanárunk segítő szándékkal korlátozta a megvalósíthatatlannak látszó ötleteinket, de engem pont az motivált, hogy ennek ellenére kipróbáljam és megértsem a miérteket. Anyagok esetében szeretem, ha megjelenik rajtuk az idő. Egy öreg gerenda, egy régi szerkezet csodálattal tölt el.
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
Rengeteg választ tudnék sorolni, különböző okokból vagyok nagyon büszke több munkára. Egyetemi évek alatt a Hintayo projektre, amit azért szeretek, mert megtestesíti a játékosságot, az együttműködést, az élményt és a szerkezetet. Az egyik általam szervezett egyetemi alkotótáborban építettük az elsőt és a Művészetek Völgye fesztivál alatt egy érdeklődő rendelt az üzletének kertjébe egyet, így tudtunk megszervezni még azon a nyáron egy fizetős alkotótábort is.
A Hello Wood történetéből a Szánkókarácsonyfa jelentette számomra azt az áttörést, amire mai napig hivatkozunk, és amivel sok éven át a világ különböző karácsonyi top 10 válogatásaiban szerepeltünk. Igazi woodos csapatötletelés eredménye volt olyan helyzetben, amikor már elfogadtak egy korábbi, egészen más koncepciót. Már nem kellett volna tovább ötletelnünk, de merészek voltunk, és odaálltunk a megrendelő elé, hogy hoztunk egy másik javaslatot, amiben sokkal erősebben hiszünk. Ez a projekt megtestesítette azt a társadalmi üzenetet, ami a Hello Wood alappillére, és közben építészetileg olyan területet dolgoztunk fel, amit akkoriban még a legtöbb építész elutasított volna. Karácsonyfa alakú karácsonyfát tervezni építészként? Nem ezt tanították az egyetemen. Amikor azonban az ötletet modelleztük, egyértelművé vált, hogy ezt kell megvalósítani.
Fontos számomra még a kapolcsi Sziklák projekt, amely az első ingatlanfejlesztésünk, a kabinléptékű munkáink referenciahelyszíne. A finanszírozástól és a generálttervezéstől, a kivitelezésen és a közművesítésen át az üzemeltetés megszervezéséig saját projektünk volt. A COVID alatt alakultunk építészvállalkozóvá, amikor világossá vált, hogy jó döntés egy új stratégiai irány kialakítása.
Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek?
Ha sikerül megoldanunk, megfordítanunk egy lehetetlennek tűnő helyzetet, amelyről mások már lemondtak. Ehhez jó gyakorlóterep volt az egyetemi események szervezése.
A Hello Wood üzletileg tudatosan működik, az építészet és az üzlet terén is egyaránt fontos, hogy tervek megvalósuljanak, miközben alkalmazkodni kell a folyamatosan jelentkező piaci változásokhoz is. Egyensúlyra törekszem a Hello Woodnál: a cél, hogy úgy hozzunk létre különleges projekteket, hogy a csapatunk közben a felelősség ellenére jól érzi magát, és üzletileg is tudatosan gondolkodik.
Emellett a nemzetközi visszajelzéseket kiemelten fontosnak tartjuk, mert objektív képet kapunk az aktuális munkáink megítéléséről. Itthon az építészeti közegben előfordulhat, hogy a Hello Woodról valakinek előítélete van, de aki eljött már a táborokba, és megismert minket, az jó érzéssel távozott, és fontos barátságok alakultak ki így.
Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben?
A kis léptékű, kísérleti projektek mellett nagy léptékű épületeket szeretnénk megvalósítani, jellemzően fából. Emellett foglalkoztat az is, hogyan realizálható a költségre tervezés, a kiszámíthatóság egy folyamatosan változó környezetben, miközben cél, hogy különleges projeteket hozzunk létre.
A hagyományos építőipar fenntarthatatlanná vált, jelenleg olyan megoldásokon dolgozunk, amelyek megőrzik az építészeti minőséget, de racionális, kiszámítható költségekkel járnak, lerövidítik a helyszíni munkát és csökkentik az ökológiai lábnyomunkat is. Érdekel, hogyan lehet a legkevesebb új hozzáadásával hatást kiváltani, üzenetet átadni építészeti eszközökkel.
Szintén foglalkoztat a téma, hogy építészirodák esetében hogyan lehetne újfajta tudásmegosztást létrehozni. Most olyan modellen dolgozunk, amit szeretnénk elérhetővé tenni más építészirodáknak is, mert hiszünk abban, hogy az építészet fejlődésének alapja a meglévő tudás megosztása. Ez a Hello Wood táborok kiindulópontja is. Nálunk úgy működik, hogy az egyetemi építészképzés mintájára kérünk fel építészeket, statikusokat, épszerkeseket, hogy tanítsanak nálunk. Járjanak be hetente, kéthetente és adják át tudásukat a fiataloknak. Az első építész konzulensi csapat tagjai Dévényi Tamás, Keller Ferenc és Pethő László, akiknek ezúton is köszönöm, hogy részt vesznek ebben a kísérletben! Amint letelik egy év, ígérem, jövünk a tapasztalatokkal.
Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?
Jelenleg a Hello Wood következő hároméves tervének megvalósításán dolgozom közel 40 fős csapattal. Fontosnak tartom, hogy az építészeti értékteremtés mellett üzletileg is tudatos működést valósítsunk meg, és ebben nagy szerepet játszik Tóth Krisztián cégtársunk is, aki mentorál ebben a fejlődési folyamatban. Számomra kiemelten fontos, hogy az építészet azon részeivel foglalkozzunk, amelyből a legtöbbet lehet tanulni, így a tervezés mellett a kivitelezés és a kézműves ingatlanfejlesztés egyformán vonzó számomra. Keresem annak a modelljét, hogyan lehet “Archipreneuré” (építészvállalkozóvá) válni. Hogyan tudunk az építészeknek egy olyan működő modellt mutatni, amely bátrabbá teszi őket, hogy az általuk létrehozott értéket ne csak más megrendeléseként teremtsék meg, hanem keressék az utat arra, hogyan lehet beruházóvá válni. Emellett dolgozunk kabinjaink termékfejlesztésen a szállítást minimalizálása és a lokális anyagokból, technológiákkal elkészíthető terv érdekében.
Mit üzennél a megbízóknak?
Azt, hogy bátran merjenek fából építeni, mert ez a jövő anyaga. Nagy léptékű épületek esetében is alkalmas, és hosszú távra, 50-100 évre lehet tervezni vele. Mi jelenleg öt, Közép-Kelet-Európában egyedülálló módon, jellemzően fából tervezett parkolóházon dolgozunk. Illetve üzenem még, hogy a tervezést és a kivitelezést is bátran bízzák a Hello Wood csapatára.
Egy könyv, film, zene, amit mindenkinek ajánlanál?
- Molnár Ferenc: Egy, kettő, három. Főszereplőként meghatározó volt számomra 18 évesen. A Másik Színház színpadán a Közgazdasági Politechnikum Épületében 17 évet töltöttem el amatőr színészként. Érettségi előtt Molnár Ferenc darabjából rengeteget tanultam arról, hogyan lehet a megoldani a lehetetlent a bankigazgató Norrison szerepében. A darabban három titkárnőm volt, 24 fős apparátusom és nagyon élveztem, hogy percenként adtam a feladatokat és olajoztam a gépezetet. Sokan nem gondolják, de nagyon lámpalázas vagyok, és a társulattal közös fellépések az évek alatt megtanítottak ezt kezelni.
- Hello Wood kiadványok: Hello Wood 1-5, Builders, Children of the Woods, Szubjektív Makovecz Jegyzetek.
- Hiányzol, Hiányzol Hiányzol a Lóci játszik együttes és a Hello Wood közös dala, amit az online Hangszerelő workshopjainkhoz alkottunk a COVID pandémia alatt
- Final Cut – Hölgyeim és Uraim Pálfi Györgytől.
Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen?
Nagyon várom a közös munkát Arthur Mamou-Manival, aki elfogadta meghívásunkat, és előad az idei Hello Wood – Builder Summit alkotófesztiválon, amelyet a zalahalápi volt kőbányában szervezünk meg az EKF 2023 együttműködésével. Nagy érdeklődést váltott ki a Galaxiának elnevezett parametrikus temploma, amelyet a 2018-as Burning Man fesztiválra tervezett, bár mi az Unburning Man fesztiválban jobban hiszünk. 🙂
Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?
Vass-Eysen Áronnal.
forrás: ÉpítészFórum 02-10
